Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 205 végrendelet alapján fizette ki a hagyományokat, a fenti időpont, ha a kifi- Hagyomány, zetés alapját képező végrendelet biróilag érvénytelennek nyilváníttatott, az e Hagyomány tárgyban hozott jogerős Ítélet kézbesitésétől számittatik. (85. márcz. 26. kifizetése. 5694/84. M. I. 96.) 3. Guria: A hagyományosok hagyományaik kifizetése iránt külön pert indítani maguk jogosítva lévén, az ő érdekükben eljárni sem az örökös, sem az ismeretlen tartózkodási! hagyományosok gondnoka hivatva nincs. (85. ápr. 8. 8034/84.) 4. Curia: A hagyományos joga oly hagyományra, mely felfüggesztő feltételtől függővé téve nincs, rendszerint az örökhagyó halálával nyilik meg; de az örökség elfogadását igen megnehezítené, sőt esetleg lehetetlenné is tenné, tehát az örökhagyó szándékával ellenkeznék, ha a hagyománynyal terhelt örökösnek semmi idő sem engedtetnék a hagyomány tárgyának mszerzésére ott, hol a hagyomány tárgyát nem a hagyatékban meglevő egyes dolgok vagy jogok képezik és a hol az örökhagyó a hagyomány kiszolgáltatása idejét meg nem határozta. A jelen esetben, tekintettel az alp. örökségének értékére s az azt terhelő 50.000 frt hagyományokra, indokoltnak mutatkozik lejárati határnapul a hagyományi tőkére nézve is elfogadni azon napot, a melytől fogva alp. magát — D. a. levelében — kamatfizetésre kötelezettnek elismerte, vagyis 1876. évi márcz. 1-ét, ugy h. felp. előbb még akkor sem lett volna jogosítva a neki hagyományozott öszszeget követelni, ha a végrendelet s az örökösödési jog nem is támadtatott volna meg perekkel. Alp.-t tehát 1876. márcz. 1-éig a hagyomány kiadása körül késedelem, a melynek következményei különben a kötelmi jog szabályai szerint birálandók el, nem terhelte. Perekkel támadtatván meg az örökhagyó végrendelete, kérdésessé vált ezen végrendelet érvénye s alp. örökösödési joga és felp. nem követelhette a hagyomány kifizetését addig, mig ama perek a végrendelet érvényességének elismerésével jogerejüleg el nem döntettek. Alp.-t tehát a perek folyama a. sem terhelte késedelem. De ebből nem következik, h. alp. a perek folyamából hasznot húzva, azok kedvező befejezte után elvonhassa felp.-tői a kamatokat, melyeknek egyenértékét ő öröksége hasznaiban megkapta s a melyeknek fizetését kötelezőleg igérte is. Bebizonyult tény ugyanis az. h. a felp. javára hagyománynyal terhelt tolmácsi birtok hasznát egyedül az alp. vette a perek folyama a. is — daczára a végrendeleti végrehajtóra s utóbb a zárgondnokra bizott kezelésnek. És még ha nem is ő szedte volna be közvetlenül ama birtok hasznait, mkapta lvona azokat a perek kedvező befejeztével a végrendeleti végrehajtótól s a zárgondnoktól, ül. a birói letétből. Ugy áll tehát a dolog, h. alp. 1876. év márcz. 1-től fogva vette hasznát egy oly örökségnek, a melyben 10,000 frt nem őt, hanem a felp.-t illette. Ezen összeget s annak a mondott naptól folyó kamatait tartozik az alp. mfizetni a felp.-neh, mert a végrendelet érvényességének birói elismerésével mszünt minden akadálya az örökségnek, melyet az alp. elfogadott, nem élve azon jogával, mit neki az örökhagyó is 2. sz. alatti végrendeletében megengedelt ugy, h. pénz helyett magát a tolmácsi birtokot adhatta volna át felp.-nek s hagyományos társainak ; és különben a maga által egyoldalulag összeállított 6. sz. a. kimutatással azt sem győzte be alp.. h. a birtok jövedelmei nem fedezték a hagyományok kamatait. (84. ápr. 1. 1616/83. M. I. 49.) 5. Curia: Tek.. h. a hagyományok kielégítésének kérdése a hagyatéki