Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. kutatásába bocsátkozzék, h. az örökhagyónak tulajdonképpeni czélja mi volt Hagyomány, a kérdéseses intézkedésnél, és mert azon körülmény, h. a megfelelő intézet, Felállítandó a magyar bank tényleg még fenn nem áll. a hagyomány hatályára befolyással magyar havik már csak azért sem birhat, minth. a hagyomány semmi felbontó vagy felfüg- érczalapja gesztö feltételtől függővé téve nincs, ezek szerint tehát a magyar bank léte- javára tett sitéséig is a szóban forgó hagyomány kezelése alp. végrendeleti örökösöket hagyomány. semmi esetben sem, hanem az illetékes halóságot illethetvén, következőleg a hagyomány kiszolgáltatása jogszerüleg ez okból meg sem tagadható; mert a peren kivül megejtett osztály szerint Csajághy Károlyt és özv. Szalay Józsefnét is a hagyatéki terhek és hagyományok aránylagos viselésének kötelezettsége terhelvén, éppen mi alap sincs arra. h. a szóban forgó hagyomány után járó késedelmi kamatok viselésének terhe alól is felmentessenek. (87. jan. 18. 4471/86. P. T. XIII. 22.) 1. Curia: A kereset tárgyát az 1884. okt. 19-én elhalt N. Ilic meg- Hagyomány hagyása folytán a felp. mint lelkész által telj esi tendő temetkezési és egyéb követelhetésészertartási szolgálat után járó munkadíj hagyományt képezvén, mely neki, a nek ideje. mennyiben igazoltatni fog az örökösök által, az öröklött vagyon erejéig kifizetendő lesz még akkor is, ha az a hagyatéki tárgyalás alkalmával figyelmen kivül hagyatott, a hagyatéknak erre nézve újbóli tárgyalása szükségtelen levén, a kereset ez okból időelőttinek nem tekinthető. (89. márcz. 28. 4710/88. J. 89. 133.) 2. A balassa-gyarmuti tszék: A kereseti követelés alapját képező annak ténye, miszerint az 1882. febr. 18-án Pöstyénben kelt végrendelet hátrahagyásával elhunyt F. A., ugyanazon végrendelet igazolásaként az alp.-t tette összes vagyonának örökösévé, azon kötelezéssel, h. a felp.-nek 600 frtnyi hagyományt kifizesse, — alp. részéről kétségbe nem vonatván, valósága az 1868 : L1V. t.-cz. 158 és 159. §§-aihoz képest bebizonyitottnak tekintendő annál is inkább, mert annak valósága az alp. által egyáltalán nem kifogásolt A) alatti okirattal is kellően támogattatik. Ebből folyólag. miután az alp. tagadásával szemben a D) és E) alatti közokiratokkal felp. annak tényét is igazolta, h. az örökhagyónak hagyatéka az alp.-nek által is adatott s ezzel szemben felhozott azon alp.-i védekezés, h. a 2. és 4. sz. a. okiratok igazolásaként a szóban levő végrendelet érvénytelenítése iránt per lévén folyamatban s ennek végérvényes befejezéséig a kereset időelőttileg adatott volna be, figyelembe vehető nem volt azon oknál fogva, mert azon per, az 1868 : LIV. t.-cz. 589. §-ába mhatározott záros határidőn tuli folyamatba tétele miatt a végrendeletnek — a hagyaték átadása tekintetébeni végrehajtását a fent kifejtettek szerint nem akadályozhatta s nem is akadályozta, ehhez képest a hagyatéknak birtokba vételével kapcsolatos kötelmek teljesítése sem tekintethetik jogszerűen akadályozottnak; — az alp.-nek a kereseti követelés kifizetésére vonatkozó kötelme beállottnak bizonyulva volt. (88. decz. 29. 3169.) Curia: Hhagyja. (90. okt. 30. 2536. J. Sz. III. 658.) 3. Bp. tábla: A beszerzett hagyatéki iratokból az tűnik ki, b. a néhai P. Regina hagyatékára nézve folyamatba tett örökösödési eljárás még nincs befejezve, s h. az eljárás folyamán az örökhagyó által hátrahagyott végrendelet ellen kifogások tétettek. — Ekként a kereseti jog megállapítására a mtámadott végrendelet bizonyítékot nem képezhetvén, ez okból felp.-t keresetével elutasítani kellett. (88. máj. 18. 3429.)