Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 185 2. Bp. tábla : Az utóörökösödés (hitbizományi helyettesítés) a közön- Hitbizományi séges helyettesítést is magában foglalja. (36420/84. Dt. XIII. 326.) öröklés. 3. Bp. tnbhi : A hitbizományi birtokos joga nem az előbbi hitbizo- Közönséges mányi birtokosnak jogán, hanem az alapító levélen alapszik s így az előbbi helyettesítés. és utóbbi birtokos jogilag egy személynek tekinthető nem lévén, az előbbinek cselekménye az utóbbira nem kötelező. í47026/84.) Curia: Hhagyja. (1623/85. Dt. XIII. 327 1. Lfí.: A végrendeletben kifejezett örököshelyettesités nemcsak a Terhelési végrendelkezési tilalmat, hanem az élők közti szabad rendelkezés korlátozását tilalom, is magában foglalja. (79. jun. 16. 6443. Dt, r. f. XXIII. 72.) 2. Curia: A hitbizományi helyettesítés már magában mfosztja az örököst attól, h. a vagyont terhelhesse, még akkor is, ha örökhagyó a terheléstől kifejezetten el nem tiltotta. (88. máj. 30. 8622 87. Dt. XXI. 339.) 3. Bp. tábla: Az ingó vagyonra nézve rendelt utóörökösödés esetében is joga van az utóörökösnek az örököstől kérni, h. esetleges igényei megfelelő módon biztosíttassanak ; mert törvényeink nem rendelkeznek ugyan arról, h. az örökös az utóörökösnek biztosítást adni tartozik, azonban ez az ingatlanokra nézve fenálló azon törvényes intézkedésből, h. az utóöröklési jog tkvileg feljegyzendő, önként következik, minth. ellenkező esetben az örökhagyó szándéka mhiusittatnék. (20338/84. Dt. XIII. 325.) 4. Curia: Az örökös hitbizományi helyettesítés esetében az öröklött vagyonnak csak haszonélvezője, a haszonélvező jogával és kötelezettségeivel. A haszonélvező pedig a haszonélvezet tárgyául szolgáló vagyon korlátlan terheléséhez nincs jogosítva. E szerint a hitbizományi helyettesítés már magában mfosztja az örököst attól, h. a vagyont terhelhesse még akkor is, ha az örökhagyó őt a terheléstől kifejezetten el nem tiltotta. A fenforgó esetben, miután örökhagyó N. Bernát végrendeletében fe)p.-t és elsőrendű alp.-t egymásután kölcsönösen örökösnek helyettesitette és miután elsőrendű alp. az örökhagyó ezt a rendelkezését elfogadta: habár a terhelési tilalom a végrendeletben kifejezetten benn nem foglaltatik, a jelzett korlátozással szerzett jutalékát elsőrendű alp. terhelni jogosítva nem volt. A kérdésben forgó 5000 frt tehát a hagyatéki ingatlan állagának terhéül el nem fogadható s pedig annál kevésbé, mert a perben be nem bizonyittatott, h. ezen összeg a vagyon állagának fentartása vagy az örökhagyó, ül. az örökség terheinek törlesztése czéljából volt szükséges s az tényleg erre is fordíttatott. Másodrendű alp. ezen 5000 frt követelésére vonatkozólag a nyilvánkönyv szempontjából tett alp.-i kifogások sem voltak figyelembe vehetők : mert a végrendeletben foglalt helyettesítések a tkönyvben B. 6., ill. C. 1—3. sorsz. a., még a másodrendű alp. javára 5000 frt erejéig eszközölt zálogjogi bekebelezést megelőzőleg fel voltak jegyezve. Ezen feljegyzés által feJp.-nek, mint az ingatlanra helyettesitett örökösnek, elsőrendű alp. ellenében az örökhagyó végrendeletén alapuló az a joga nyert nyilván könyvi biztosítást, h. elsőrendű alp. az őt illető haszonélvezet kivételével saját jutalékát sem terhelheti. És miután az 5000 frt bekeblezése által felp.-nek ezen nyilvánkönyvileg biztositott joga sértetett: annak orvoslását a tkönyvi rendelet 148. §-a értelmében törlési kereset utján érvényesítheti. A kereseti jog ellen tett alp.-i kifogás e szerint alaptalan. De nem bir törvényes alappal másodrendű alp.-oek az a kifogása sem, h. miután a terheltetési tilalom nyilvánkönyvileg kitűntetve nem volt, ő a zálogjogot jogérvényesen szerezte; mert a helyettesítés tkönyvi feljegyzése, a mint már fent kifejtetett, biztosítékul szolgál az ingatlan terhelése