Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

CSALÁDI JOG. 11 15—18. Curia: Habár a fennálló törvényes szabályok és birói gya- Váióokok prokorlat szerint egyik házastársnál állított ellenszenve a házassági kötelék fel- testánsoknal. bontására törvényes indokot egymagában nem képez, ezen szabályok és gya- Engesztelhekorlat szerint azonban a házassági köteléknek felbontása kivételesen mégis tétlen gyűlölet, megengedhető az egyik házastársnak kérelmére is oly esetben, midőn a válóper folyamán kimutatott körülményekből ama birói mgyözödés merittetik, h. a felele között támadt viszálkodások annyira fokozódtak, h. a felek között házassági békés együttélés már egyáltalán nem remél/tető ; különösen ha felp.-nek az ellenszenvre alapos okai vannak, alp. pedig a köteléknek felbontását nem felp.hez mint házastárshoz való őszinte ragaszkodással, hanem mellékes tekintetből ellenzi. Minthogy pedig jelen esetben felp.-nek ellenszenve kellően indokoltatik alp.-nek azon ténye által, b. nejét és gyermekeit saját beismerése szerint elhagyta a nélkül, h. házastársi és apai kötelességének ezen nyilt mszegését alapos okokkal kimenteni képes lenne; minth. továbbá tekintettel arra, h. alp. nem is állította, h. ezen elhagyás óta a házassági együttélésnek folytatására bármily kísérletet tett; tekintettel arra. h. a K. alatti levélben kijelentette, miszerint nejét és gyermekeit magához csali azon esetre fogadja, ha vagyoni követelései kielégíttetnek; tekintettel végre a gyermekek ellátása iránti nyilatkozatára, jelen perben igazoltnak venni kellett, h. a házastársak közt nagyobb mérvű viszálkodás létezett és h. közöttük békés házassági együttélés már nem remélhető', valamint azt is, h. alj), a házassági köteléknek felbontását nem felp.-hez való őszinte ragaszkodásból, hanem mellékes tekintetből ellenzi; ezeknél fogva a házassági köteléknek ezen ellenzés daczára is felbontása törvényszerűen indokolva van. (83. decz. 18. 7146. Dt. VIII. 215.) — Azonos: Curia: 83. jan. 23. 306. (DL IV. 64.) — 82. nov. 22. 5900. (»nejétől válni nem akar, de ha felp. a lakodalmi költség felét mfizeti, a házasság felbontásába alp. is beleegyezik.« Dt. III. 299.) — 82. nov. 22. 5868. (U. o.) 19. Curia: Mert a házas felek néhány hónapi együttélés után külön váltak, három évet meghaladó idő óta egymáshoz nem közeledtek és ugy a lelkészí, mint a tszék előtti békéltetések alkalmával, valamint a két izben három hóra történt ideiglenes elválasztásuk után is kölcsönös engesztelhetlen gyűlöletüket nyilvánítva, a házassági kötelék felbontását mindketten állhatatosan kívánták; minélfogva a békés további együttélés nem remélhető. (84. szept. 3. 3076. Dt. IX. 272.) 1. Curia: Alp. nem fogadta el felp.-nek a börtönből való kiszabadulása Válóokok a után tett ajánlatát, h. őt kövesse és vele a házas életet folytassa, hanem azon zsidóknál. feltételekhez kötötte, h. őt ruházattal lássa el, fizessen neki külön uti költ- (1863. nov. 2. séget, tartson állandó lakhelyet és nevében pereket ne folytasson; minth, pedig 15940 sz. udv. felp. a tisztességesen öltözött nőnek uj ruhát venni és azt uti költséggel canc. rend.) ellátni nem tudta, felp.-t budapesti lakására nem követte; hasonló kísérletet a^ Xeserités ismételve tett felp., de alp. kijelentette, h. feltétlenül visszamenni nem kiván; midőn pedig felp. őt külön szobába elhalásra hivta, ezt állítása szerint azért nem teljesítette, mert férje vele veszekedett, ütötte és kurvának nevezte; tek. tebát arra, h. alp. a rossz bánásmódot igazolni meg sem kísérelte és felp. ellen oly tényeket, melyeket az 1878. évben mszakitott együttélés után a közeledést gátolták volna és a külön élésre okul szolgálhattak volna, a per során fel nem hozott, kétségtelen, h. alp. a felp.-t ismételten keserítette s minth. az ilyetén keserités miatt az udv. cancelláriai rend.