Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

128 ÖRÖKLÉSI JOG. Törvényes zette, minth. az ideigl. törv. szab. 16. §-a szerint az özv. jog megszorítását öröklés. csak a leszármazó egyenes örökösök követelhetik. (8874/84.) Özvegyi jog. Curia: Hhagyja. 169/85. Dt. XIV. 333.) 5. Bp. tábla: A leszármazó egyenes örökösöknek nincs joguk az özvegyi, jog megszorítását követelni, ha a hagyaték jövedelmei az özvegy tartására egészben szükségesek és semmi részben sem feleslegesek. (2631/85. Dt. XIII. 329.) 6. Bp. tábla: Az özvegyet az elhalt férj után maradt egész hagyatéki vagyon haszonélvezete megilleti s e haszonélvezete az által sem korlátolható, h. az ági vagyonból az oldalági örökösöknek megitélt összeget kifizette, minth. az ideigl. törv. szab. 16. §-a szerint az özvegyi jog megszorítását csak a leszármazó egyenes örökösök követelhetik. (8874/84.) — Curia: Hhagyja. (1169/85. Dt. XIV. 333.) 7. Curia: Az özvegyet az elhalt fér'j után maradt egész hagyatéki vagyon haszonélvezete megilletvén, ebben az oldalági örökösödési jogon megitélt összegnek kifizettetése által sem korlátozható, minth. az ideigl. törv. szabályok I. rész 16. §-a szerint az özvegyi jog megszoritását csak a leszármazó egyenes örökösök kérhetnék. (85. nov. 24. 1169. P. T. XI. 22.) 8. Lfi. Az özvegyi tartás felp.-t a törvénynél fogva megilletvén, ehhez való jogosultságát, az irott hitbér megkapása meg nem szünteti. (81. decz. 29. 10238. Dt. I. 102.) 9. Curia : Azon a sérelmezett felp.-i elutasításra alapul szolgált indok, mintha az özvegyet csupán a hitbére illette volna meg özvegyi jogán, az özvegyi jogról szóló világos hazai törvények által meg van czáfolva, meg különösen a perben többször idézett Appr. Constitutiók 3. r. 25 czime által is, mely szerint az özvegy hitbérén kivül férje jószágainak mennyiségéhez képest illendő tartást is követelni jogosítva volt. Habár az idézett törvény szerint jogosítva voltak is az elhalt férj vérszerinti örökösei az özvegyi korlátozását követelni, mig azonban e korlátozás a rendes törvény utján nem eszközöltetett, az özvegy, erdélyi jog és joggyakorlat szerint is, férje jogának teljes haszonélvezetében marad. Ezen az ó'siségi nyiltparancs által is fentartott özvegyi jog korlátlan birtokában volt gr. T. Józsefné s birta és használta a keresetben elsorolt jószágokat egészen 1855. szept. 28. történt haláláig. Mint azon jószágok birtokosát pedig, nevezett özvegyet a kérdéses birtokok összes járulékai és igy minden hasznai, jövedelmei is azok sorában a vesztett urbériségek kárpótlásául megállapított földtehermentesitési összegek kamathasznai is megillették. S miután az özvegynek a halála napjáig lejárt kárpótlási kamatokhoz való joga mint lejárt követelés, az özvegy halála után jogszerint annak hagyatékára ís átszállott, a felp.-i hagyatéknak a kérdéses kárpótlási kamatok kiszolgáltatása iránti követelési joga megítélendő volt. Azon körülmény, h. a kérdéses kárpótlások alp.-éknek a kiutasitási eljárás rendjén bíróilag lettek kiutalva, télp. ahhoz való követelési joga érvényesítésének útjában nem állhat, minthogy a kiutalási eljárás rendjén a kárpótlás iránti tulajdonjog kérdése eldöntést nem nyert s az eró'sebb jognak rendes per utjáni érvényesítésétől az érintettek elzárva nem lettek, sőt ezen rendes per utja a kiutalási eljárást szabályozó 1856 január 1-én kelt 1. f. rendelet 25. §. 4. p. szerint kifejezetten fen is tartatott. (85. jan. 27. 5484/84 Dt. XI. 1 )