Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 121 eszközlendő lépések ideje alatt beállott, anyjokkal együttesen a javak bir- Törvényes tokában voltak, az öröklési igény ellenök is bejelentendő és azután perrel öröklés. érvényesítendő. E szerint az öröklési igény érvényesítésére az özvegy elleti Hajadoni jog gyámi minőségének kijelölése nélkül annak idején beadott keresettel a bajadon leányok anyjok mint gyám személyében perbeidézetteknek nem tekinthetők, irányukban tehát mint perbe nem vont felek irányában felp.-ek igényei, tekintettel az ősiségi ny. p. 11. §-ára. az abban kijelölt határidő lefolyta után elenyészetteknek tekintendők s ezzel a leányok oly jogot nyertek, melynek sérelmére és veszélyeztetésére később az anya sem lehetett jogosítva gyámhatósági beleegyezés nélkül nyilatkozatokat és beismeréseket tenni. (85. ápr. 14. és 15. 1417. Dt. XI. 312.) 2. Bp. tábla: Néhai T. K. ugy a végrendelete alkotásakor, mint az elhalálozása idejében érvényben volt törvények szerint minden vagyonáról szabadon végrendelkezhetett s e szabad végrendelkezés joga egyedül leszármazóinak köteles része által volt korlátozva. Ebből folyólag kétségtelen, h. a nevezett örökhagyó ősi nemesi jogainak arról a részéről, mély csupán a ftágat illette, a mennyiben ez által leánygyermekeinek köteles része meg nem sértetett, fiutódai javára érvényesen végrendelkezhetett. Az ősiségi nyiltparancs 5. §. intézkedése, a törvénynek a végrendelkezési jogra vonatkozó általános rendelkezéseit nemcsak nem szorítja meg, sőt kiterjeszti annyiban, a menynyiben kimondja, h. a csupán fiágat illető örökölt ősi nemesi javak felett a fiutódok javára történt végrendelkezés a leányágbeli utódok által még köteles rész czimén se támadható meg. Az ősiségi nyiltparancs 5. §. abból az intézkedéséből, mely szerint a végrendeletnek a köteles rész czimén meg nem támadhatása attól van feltételezve, ha a leányágbeli utódok mkapták azt, a mi őket a fiági javakból, az előbbi törvények szerint illette, az a következtetés vonható le, h. ha a leányutódok ez illetményüket meg nem kapták, vagy mtámadhatják köteles rész czimén a végrendeletet vagy a köteles rész helyett a régi törvényeken alapuló illetményeiket követelhetik, de nem követelhető az. h. ha köteles részük nincs is megsértve, a végrendelettel a leányoknak a régi törvényeken alapuló illetmények követelésére joguk lenne, mivel ez esetben a nyiltparancsnak az általános törvényt kiterjesztő intézkedése a fiutódoknak válnék hátrányaira, a kiknek érdekében a kiterjesztő intézkedés tétetett, a mi pedig az ősiségi nyiltparancs czélzatával ellenkeznék. Miután pedig felp. maga sem állítja, h. köteles része sértve lenne: ennek fejében az ideiglenes törvény szab. 3. §-ban különben is mszüntnek nyilvánított hajadoni jogra jogos igénynyel nem bir. De nem ítélhető ez meg felp.-nek egyezség alapján sem. mert az E. alatti osztályegyezség 9-ik pontjában foglalt fentarlás csak azt jelenti, h. a hajadonjogra vonatkozó kérdés az osztály alkalmával később megoldandó nyílt kérdésnek hagyatott fenn, az osztályegyezség létrejötte előtt és alkalmával tett nyilatkozatok pedig csak alkudozásnak (tractatus) lévén tekintendők, az osztályegyezséggel szemben kötelezőknek el nem fogadhatók s arra, h. alp.-ek az az osztályegyezség létrejötte után kötelezték volna magukat felp. részére a hajadonjog kiszolgáltatására, a perben bizonyíték nem állíttatott elő. Curia: Hbagyja annál is inkább, mert a kötelesrész illetve törvényes osztályrész kiszámításánál nemcsak azon egyes javak, melyekből felp. osztályrészt nem kapott, hanem az egész hagyatéki vagyon értéke veendő alapul és az ősiségi nyiltparancs 5. §. értelmében a hajadonjog iránti kereset ki