Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)

IV A büntető jog terén Illés volj az első. a ki commentárjában a legnagyobb súlyt a birói gyakorlatra fektette és a bűnvádi eljárás azon kézikönyve, melyet Fayernek köszönhetünk, ismét csak azt bizonyítja, hogy az élet mindennapi jogi viszonyait rendező joggyakorlat nyilatkozásainak gondos összefoglalása, mily megbecsülhetetlen útmutatóul szolgálhat. De fölösleges munkát végzek, midőn e gyűjtemény használója előtt akarom bizonyítani, hogy mily nagy fontossággal bir különösen reánk nézve a birói gyakorlat alapos ismerete. Hiszen minden Ítélet egy-egy jogforrás: és ha nem is tulajdonítunk, felső bíráink enunciatioinak sem. olyan, csaknem kötelező hatást, a mint azt az angol bírák minden fontosabb kérdést eldöntő ítéletével teszik: minden jogász kénytelen lesz bevallani, hogy a mi viszonyaink között különösen Curiánk döntéseire éppen oly nagy figyelmet kell fordítanunk, mint a törvényhozás 1 érmékéire, mert a legtöbb bírót ezen döntések vezetik ítélete megalkotásánál. Ezt tudva, mégis mi lehet oka annak — az anyag rendezetlenségétől eltekintve, — hogy a legtöbb kérdésben még mindig annyira ingadozó a mi judicaturánk, hogy a fölebbezett ügyeknek valószínű sorsáról alig vagyunk képesek magunknak véleményt alkotni ? Ha mélyebben belepillantunk magának a Curiának gyakorlatába : azonnal megtaláljuk ez aggasztó tapasztalat forrását — mely nem más, mint maga a kir. Curia, melynek nemcsak különböző, hanem ugyanazon tanácsai is a legrövidebb időközökben módosítják nézetüket oly kérdésekről, melyek másutt — még pedig ott is, hol nincsen eodificált törvény — már vita tárgyát sem képezik. A kir. Curia judicaturáját legjobban esetjognak jellemezhetjük: olyannak, melyet nem irányítanak a tudomány megállapította, általánosan elfogadott és érvényesülő elvek, hanem magának a bíróságnak bizonyos hagyományai, melyek azután az ítéletekben, mint >>törvényes joggyakorlat* szoktak szerepelni, a nélkül, hogy bárki is számot adhatna ama törvényről, melyen e gyakorlat sarkall. És bizonyára innen ered az, hogy legfőbb bíróságunk határozatainak megokolásai sem tartalmazzák a vitás jogi kérdésnek oly megvilágítását, a mint azt a müveit külföld judicaturájánál megszoktuk, — a mely judicatura ennélfogva tudományos, elméleti szempontból is elsőrangú forrás —• és innen van. hogy a Curia azon döntései sem bírnak megnyugtató hatással, melyekel maga elvieknek tüntet föl. Mert másképen nem magyarázhatjuk ki azt. hogy az alsóbiróságok miért térnek el annyiszor és következetesen a Curia megállapodásaitól és nem tudnók okát adni