Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)

[. VAGYONJOG. nélkül a fennálló bejegyzett adósságokra, a vételárt az eladónak megfizetni Adásvevés. tartozik, tüzetesen meghatározó szerződés jön létre, az a felek között minden a szerződésben szabályoznll kérdésre nézve törvény erejével bir és a netalán felmerült vitás kérdési a biró a szerződés szerint köteles eldönteni. Másként áll a dolog, ha a szerződő felek akár tudatlanságból, akár a kellő óvatosság hiányából elmulasztják meghatározni azt, h. az ingtl.-on fekvő adósságokat átveszi-e. vagy pedig azokat az eladó törleszti. Az osztrák polgári törvénykönyvnek az ideigl. törv. szabályok 156. §-a által a tkvi rendelettel való •egybefüggésénél fogva hatályban tartott 448. §-a szerint az ingtl. dolgok tjdonával az ingtl.-on fekvő bejegyzett terhek is átvétetnek. Értelmezi ezt a 928. §., mely szerint az ingtl.-on fekvő adósságokért az eladó mindig szavatol. Ebből kétségtelen az, h. csak az ingtl.-ra bejegyzett szolgalmak s ezekhez hasonló egyéb terhek mennek át feltétlenül az uj tjdonosra, ellenben a mi az ingtl.-ra bejegyzett szolgalmak s ezekhez hasonló egyéb terhek mennek át leltétlenül az uj tjdonosra, ellenben ami az ingtl.-ra bejegyzett adósságokat illeti, azokra nézve a fölebb idézett 448. §. csak a jelzálog uj tjdonosa és a jelzálogos hitelezők közötti jogvszonyt állapitja meg, ellenben az eladó és a vevő közötti jogviszonyt nem érinti, hanem azt a 928. §. akként szabályozza, h. az ingtl.-on fekvő adósságokért az eladó mindig szavatol. Ebből az következnék, h. abban az esetben, ha a szerződő felek az adásvételi szerződésben az iránt, h. a szerződés tárgyát tevő ingtl.-ra bejegyzett adósságokat a vevő tartozik míizetni. nem intézkednek, az adósságokat mindig az eladó fél köteles fizetni, ill., ha a vevő fél azokat törlesztette, tartozik a törlesztésre fordított összeget a vevő félnek megtéríteni. Lehetnek azonban esetek, h. a felek a vételárt az ingtl. valódi értékéhez képest csekélyre szabják éppen azon okból, mivel akaratuk az volt, h."a vevő az ingtl.-on fekvő adósságokat a maga felelősségére és veszélyére tartozik törleszteni, feltétlenül kötelezhető arra. h. a készpénzben meghatározott vételárt az eladó korábbi tjdonosnak mfizesse. Ellenben fordulnak elő oly esetek is, a melyekben a szerződő felek a vételárt az ingtl. valódi értékének megfelelő összegben állapítják meg, a melyekben az iránt, h. az ingtl.-ra bejegyzett adósságok a vételár alkatrészét nem képezik, kétség fenn nem forog. Ily esetekben kétségtelen marad az, h. a vevő az eladónak többet, mint a vételárt nem köteles fizetni, h. az eladó a vevőnek a vételár egyenértékét, tehát a tehermentes birtokot köteles átadni, h. ezekből következőleg a vevőnek a vételár lefizetésénél óvatosnak kell lennie, nehogy kétszer legyen köteles fizetni. Arra nézve, h. ily esetben, ha az eladó korábbi tjdonos a vevőt a vételár lefizetése iránt perrel támadja meg, a biró miként Ítéljen, szükséges a lehető eseteket nagyjában szemügyre venni. Általában az esetek két osztályba sorozhatok. Lehetséges, 1. h. az ingtl.-on fekvő terhek a vételárhoz képest oly csekélyek, h. a vevő a vételárt a bejegyzett adósságok fedezetére szükséges összeg visszatartásával minden veszély nélkül kifizetheti; ily esetben a biró a vevőt arra. h. az eladónak a vételárt megfizesse, kötelezheti is és a vevői csak arra jogosíthatja fel, h. az ingtl.-on fekvő terheknek megfelelő összeget vagy magánál visszatartson addig, mig a bejegyzett terhek töröltetnek vagy pedig a körülményekhez képest birói kézhez letegyen; vagy 2. az ingtl.-on fekvő terhek összege megközelítheti, sőt tul is haladhatja a vételárt. Ily esetben a vevő nem fizethet az eladónak a nélkül, h. azon veszélynek ki ne tegye magát, h. még a bejegyzett adósságokat is mfizesse, vagy éppen maga