Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)
L VAGYONJOG. Ajándékozás. VIII. 1. Nváradi tsz.: Felp.-t elutasítja. Mert: Jóllehet a kihallgatod Életjáradék és tanuk vallomásával be lett bizonyítva, h. néhai S. A. felp.-nek havonként ajándékozás 40—45 irtot fizetett egész haláláig, felp. ezen összegnek az örökösök általi közti különb- fizetését csak azon esetben volna jogosítva követelni, ha igazolta volna azt, séff. h. néhai S. A. az általa havonként fizetett összeget, mint kötelezett életjáradékot fizette, felp. azonban ezt be nem bizonyította; ugyanis az életjáradék ismérve az. h. az az illető fél által visszteherkép fizetendő, már pedig jelen esetben felp. maga sem állítja, h. ő az állítólagos életjáradék fejében néhai S. A.-nak valamely ellen értéket adott volna, sőt keresetéből is az tűnik ki. h. néhai S. A.-tól a havonkénti 45 frtot segélykép kapta. E szerint a néhai S. A. által havonként tett fizetések oly ajándékozásnak tekintendők, melyből az ajándékozó örököseire semmi kötelezettség sem háramlik, ha csak az ajándékozási szerződésben máskép nem köttetett ki. h. pedig e tekintetben néhai S. A. és felp. között alakszerű szerződés létrejött volna. felp. be nem bizonyította. Az e tekintetben felhívott és kihallgatott B. A. vallomása bírói figyelembe nem vehető, mert ezen tanú csak azt bizonyítja, h. előtte néhai S. A. beismerte, miszerint a havonkénti 45 frtot felp. életfogytáig íizetendi, de nem azt, h. (elek közt életjáradék iránt egyes módozataiban megállapított szerződés létrejött volna; mert továbbá ezen tanú vallomása R. M. tanú vallomásával ellentétben áll. ugyanis ezen tanu. mint néhai S. A.-nak benső barátja, azt vallja, h. nevezett távollétében több ízben tanút bizta meg a fizetés teljesítésével oly módon, h. belátása szerint felp.-nek 40 — 45 frt erejéig hetenként vagy két hetenkint fizetést teljesítsen. A felp. által ajánlott főeskünek helyt adni nem lehetett, mert a fennforgó körülményeknél fogva felp. állítása valószínűséggel nem bir, mert különösen alig tételezhető fel, h. ha felek közt ily nemű néhai S. A. örököseit is kötelező életjáradék iránti szerződés létre jött volna, arról írásbeli szerződés nem költetett volna. Curia: kihagyja. Mert: A perbeli adatoknak megfelelőleg az e.-b. ítélete indokaiban kellőleg kifejtetett, h. néhai S. A. minden ellenérték és viszonti szolgálat tétele nélkül, e szerint mint ajándékozó felp.-nek nem életjáradékot, hanem meghatározott idők szerinti segélyt nyújtott és haláláig meg is űzetett, ezen segély fizetésének kötelezettsége azonban néhai S. A. ajándékozó halálával megszűnt és a kötelezettség nevezett S. A. örököseit nem terheli. Mert felp. olyan szóbeli vagy írásbeli szerződést, melyben néhai S. A. a segély fizetésére örököseit is kötelezte volna, nem igazolta, mert ennek igazolására kihallgatott tanuk vallomásai mint az a tábla ítéletének indokaiban is kimutattatott perrendszerü részbizonyitékot sem képeznek. A felp. által ajánlott főeskü alkalmazásának pedig helyt adni nem lehet azért: mert a főeskü által nem ténybeli körülményeket, hanem a kötelezés tjdonképeni jogi minőségét kívánja felp. bizonyítani, ily eskünek azonban helye nincsen. (86. jun. 15. 2705. C. L. 8fi. 37.) 2, Curia: ... A nyugdíj természetével biró kikötmény kötelezése csak a szolgálati szerződés folyományát, illetve folytatását képezvén és a kötelezett járandóság csak a már előbb tényleg teljesített szolgálatnak kiérdemelt díjazása lévén, ilynemű szerződések az ajándékozási szerződések közé nem sorozhatok, és így alp.-nek az ajándékozásra alapított kifogásai figyelembe nem vehetők, és mert alp. azt, h. a keresetileg kövelelt összegeket kifizette, nem is állította, azt pedig nem tagadta, h. atyjának örököse. (88. decz. IV. 5103. Dt. XXIII. 98.)
