Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)

308 [. VAGYONJOG. Ajándékozás, bizonyíték hiányában csak a kínált és elfogadót! főesküvel bizonyítható helyesen tétetett attól függővé stb. (88. jun. 20. (560. Dt. XX. 285.) 2. Curia: Törvényeink az ajándékozás érvényét, a halálesetre szóló vagy a házastársak közötti ajándékozást kivéve, vem kötik alakszerűséghez, A kereset alapját képező ajándékozás, mint ezt a tanuk bizonyítják, nem halálesetre szólott, a második kivételes eset pedig fenn nem forgott. Az emiitett jogügylet tehát törvényes alakszerűségek hiányában mtámadható nem lévén: felp. keresetének a keresetbe vett részvényekre nézve azért kellett helyt adni, mert a per adatai szerint érdek nélküli és együtt jelen volt négy lanti egybehangzó vallomása bizonyítja azt, h. néhai M. Mihály a kereseti részvényeket felp. kezébe adván, kijelentette, h. azokat neki adja, és h. felp. azokat átvévén, az ajándékot elfogadta, vagyis, h. az ajándékozási jogügyiéi valóban létrejött és így felp a kereseti részvényekhez ez örökösök irányában is érvényesíthető jogot szerzett meg: továbbá mert ama körülmény, h. felp. a csongrádi tkptár 108. sz. részvény iránti jogát sem a leltározás, sem a többi részvény iránti jogának bejelentése alkalmával a hagyatéki eljárásban nem érvényesítette, a tanok által bizonyított jogával szemben csakis arról tesz tanúságot, h. jogával élni nem akart és így csakis az jöhel kénlésbe, h. tettében foglallatik-e oly lemondás, mely őt e részvényre Vonatkozó jogának későbbi érvényesithetésétől elzárja. E kérdés azonban szintén felp. előnyére volt eldöntendő, mert jogáról kifejezetten nem mondott le. hallgatag lemondottnak pedig akkor tekintethetnék, ha jogát ott nem érvényesítette volna, hol azt érvényesíteni tartozott; ezt pedig felp. nem telte, inert igénye élők közti ügyleten és igy nem is a hagyatéki eljárás körébe tartozó alapon nyugodván, azt a hagyatéki eljárás körében érvényesíteni nem tartozott, továbbá mert igényét később és igy még a hagyatéki eljárás befejezése előtt és annak körében érvényesítvén, azzal még akkor sem késett volna el, ha az szorosan a hagyatéki tárgyak közé tartozott volna. (88. okt.3. 6540. Dt. XXI 303.) 3. Curia: Alp. beismeri, h. azon perben, melyben leendő képviseltelésével B. Sándor ügyvédet bizta meg, felp. ügyvéd, mint B. Sándor ügyvédnek segédje dolgozott; beismeri azt is. h. az azon perre vonatkozó értekezés alkalmával azt Ígérte, h. az esetre, ha az emiitelt perben nyertes leérni, felp.-nek egy arany órát fog venni, mely igéretét felp. el is fogadta. Kétségleien tehát, h. felp. közt, ki különben azért, fa. főnöke B. Sándor helyett alp. perében dolgozott, alp.-tői különösen mit sem követelhetett volna, és felp.-nek a per körüli érdemeire tekintetből különös megjutalmazásul az emiitett feltétel beállta esetére szóbelileg egy arany órát venni ígért, egy később bekövetkezhető feltételhez kötött ajándékozási szerződés jött létre, melynek érvényessége az alapon, hogy az írásba nem foglaltatott, honi törvényeink szerint meg nem támadtatbatván, miután alp. beismeréséhez képest is a kikötött feltétel beállott, a szerződést alp. teljesíteni köteles. Miután azonban felp. is beismeri azt. h. az általa elfogadott ajándékozási igéret tételekor arról. h. az arany óra mily szerkezetű, értékű legyen, említés sem téteteti. ily körülmények közt az ügylet természeténél fogva teljesen közönbös helyi viszonyokra tekintet nélkül alp. csakis arra kötelezhető, h. felp.-nek egy h (sználható arany órát adjon. Minth. pedig a kihallgatott szakértők véleménye szerint egy használható arany óra 60—100 Írtért szerezhető meg: ennélfogva alp.-t a felp. által köveiéit 60 frtnak míizetésére kötelezni kellett. (83. febr. 20. 3215. Dt. IV. 206.)