Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)

I, VAGYONJOG. 259 szolgálhat. Alp. viszonkeresétét ül. a tábla ítéletét meg kellett változtatni és az e.-biróság ítéletét, mely szerint alp. viszonkeresetével feltétlenül elutasittatott. kellett hhagyni, mert a tartozatlan fizeti'* csak akkor követelhető vissza, ha a fizető igazolja, h. a fizetés alkalmával tévedésben volt és tévedésben lehetett; de alp., ki a 2-/. alatti kimutatás tanúsítása szerint minden egyes fizetés időpontjáról és összegéről pontos kimutatást volt képes előállitani, hat éven keresztül havi részletekben teljesített 3274 írt 82 kr. fizetése tekintetében tévedésben nem lehetett. Minélfogva, még ha alp. leteszi is az esküt, hogy 12% ill. 8% kamat fizetése kikötve nem volt, és a 2-/. alatti kimutatás szerint lizetetl összegek nem kizárólag kamat czimén fizettettek, a fizetett összegnek a kereseti követelés törlesztése után fenmaradó részét, mint tartozatlan fizetést visszakövetelni jogositva nincs. (90. máj. 29. 248. J. Sz III. 495.) 4. Curia: Felp. a per során határozottan beismerte, h. alp. az A. alatti kötelezvényben foglalt tökére 13 éven át évenkint 69 frt 30 krt, vagyis 10<>l0-ot fizetett; de azt állítja, h. ezen az A. alattiban kötelezett 7°/0-nál magasabb összeg önként fizettetett kamat czimén, mig alp. ezt tagadva, azt állítja, hogy a 3°/0 megállapodás folytán a tőke törlesztésére szolgált és mint a tőkére történt tényleges fizetés a tőkéből levonandó. Tek. már most, h. a vitatott megállapodás bebizonyítása esetén a 3°/0 a tőke törlesztésére fordítandó, ellenkező esetben pedig — figyelemmel az 1877. évi VIII. t.-cz. 5. §. rendelkezésére — az önként fizetett magasabb kamat vissza nem követelhető •és igy a tökébe sem számítható be. kérdés tárgyát csak az képezi, h. a kérdéses 3°/0 csakugyan a tőkére vagy a kamatra fizettetett-e? Alp. saját állításának bizonyítására felp.-t a főesküvel kínálta meg, és miután utóbbi azt elfogadta, felp.-nek a főesküt oda Ítélni, és ennek letétele esetére alp.-l az -egész tőkében elmarasztalni kellett, mert ez által be lesz bizonyítva, h. az egész 10°]0 kamat czimén fizettetett. A főeskü le nem tétele esetére azonban alp. állítása bizonyittatván, a 7°/0-on felül fizetett összeg a megállapodás értelmében a tőke törlesztésére fordítandó és alp. csak a törlesztések után fenmaradó tőkehátralék fizetésére volt kötelezendő. (90. szept. 3. 1155. J. Sz. III. 497.) Azonos határozat: Bp. tábla: Az 1877. VIII. t.-cz. 4. §-a és az 1883. XXV. t.-cz. 12. §-ához képest, az 1877. jul. 1-ét megelőző időre — kikötés esetén is — 8 százaléknál magasabb kamat nem ítélhető. (20715/86. Dt. XVII. 325.) 5—6. Curia : Az 1877. évi VIII. t.-cz. 7. §-a értelmében azon esetben, ha a kötelezvényben a kamatláb számszerűleg meghatározottan kikötve nincsen. <i kölcsöntőke hat százalékánál magasabb kamat meg nem Ítélhető, következőleg helyes az e.-biróságnak ítéletében foglalt azon intézkedés, mely szerint a hat százalékon felül teljesített fizetést a kölcsöntőkéből leszámította, annyival inkább is, mert jogszerüleg nem vélelmezhető, h. a történt fizetések a nem kötelezett és törvény szerint nem is járó magasabb kamatok fejében fizettettek volna. (85. máj. 8. 783. J. 85. 66.) Ellenkező határozat: 7. Curia: ... Figyelmen kivül hagyatott másodrendű alp. tagadása még azért is, mert az első tárgyalásnál azt is beismerte, h. a kereseti kötelezvény egy korábbi 900 frtos kötelezvényből származik, és h. erre elsőrendű alp.-sel együtt csak 350 frt tőke részletet fizetett. Másodrendű alp. a tárgyalás során állította ugyan. h. egész 1882. július l-ig elsőrendű alp.-sel együtt 18°/0 kamatot fizettek felp.-nek, és h. felp. azt igérte, li. ebből 10°l0-ot a tőke törlesztésére fog fordítani, ebbeli kifogását azonban