Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

Büntetőjogi Döntvénytár. 23 végre is 182 K adótartozás nem oly magas összeg, hogy azt H. M. kereskedő létére akár maga, vagy ha nem állott módjában, kérelmére az érdekelt hitelezők le nem fizethették volna, csakhogy az ezrekre rugó reális értékkel biró ingóságokat az ily árverés alól megmentsék. Vádlott ezen eljárásából kitűnt, hogy ő forszirozta azt, amit az adófoglalási jegyzőkönyv hátára vezetett s általa aláirt nyilatkozat legjobban bizonyít, hogy a hitelezői által lefoglalt ingói adóban indokolatlan sürgősen elárvereztessenek ; épp ezért hitelezőit az árverésről nem is értesitette, és teljes lelki nyugalommal nézte, hogy a birói végrehajtók ál'al is 8976 K-ra becsült ingók, melyek becsértékét ő mint szakértő maga is ismerte, 520 K-ért, a reális értékkel szemben potom árért, keltek el. Már maga az a körülmény is bűnössége mellett szól, mert F. és S.-nek az ó tudtávali kijátszását eredményezte, mert azokat a követelésük biztosítására szolgáló kielégítési alaptól megfosztotta az által, hogy értékes ingóit potom árért elkótyavetyéltette. De B. E. vádlott terhére is megállapítható, hogy ő közreműködött H. hitelezőinek aképpeni megkárosítására, hogy előlük a kielégítési végrehajtás alapjául szolgáló vagyont elvonja, mert ő szerepelt mint egyedüli vevő, holott rendes árverelők is voltak ott, ezt tehát csak ugy érhette el, ha azokkal megegyezett; hogy az általa adott árverési vételár és másnap rögtön a tovább eladás folytán kapott ár közt oly nagy a különbség, mely eljárása rosszhiszemű voltát teljesen igazolja; hogy végre állítólag 250 K lefizetése ellenében az általa árverésen megvett ingók tetemes részét I. K.-nál, H. M. vádlott apósánál hagyta ; már most figyelemmel arra, hogy B. E. az ingók egy részéért 5000 K-t kapott, figyelemmel a birói 8976 K becsértékre, közelfekvő a gyanú, hogy I. K.-nál a 250 K fejében legalább is 3000 K értékű ingók maradtak, mi arra mutat, hogy B. E. és I. K. H. M.-nak segédkezet nyújtottak előzetes megállapodás mellett az ingók elvonására. Megkellett állapítani I. K. bűnösségét is, mert ő mint H. M. apósa, tudomással birt annak üzleti viszonyairól, tudta azt, hogy ingói le, illetve felülfoglaltattak, jelen volt az adó-árverésen, melyen az ingók eladattak, elsőbbséget is jelentett be 200 K házbérkövetelés czimén, mégis ő, a szintén ócskavaskereskedő, némán tűrte, hogy veje ingói