Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

62 Büntetőjogi Döntvénytár. alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert nem adatott hely azon indítványának, hogy az osztályelleni izgatás (Btk. 172. §. 2. bek.) és az alkotmány egyik intézménye elleni lázítás (Btk. 173. §.) bűncselekményeire szóló kérdéseken felül a ható­ság elleni becsületsértésre (Btk. 262. §.) is tétessék fel kérdés. A semmiségi panasz alaptalan. A főkérdésnek és az ezzel egy ter­mészetű kisegítő kérdésnek a BP. 355., 356. §-ai értelmében a vád tárgyává tett bűncselekményre kell irányulnia. Jelen esetben a Btk. 262. §-ába ütköző cselekmény tényálladéka sem a vádirat­ban, sem a főtárgyaláson nem tétetett vád tárgyává és ilyenné tehető nem is volt, mert hiányzott a Btk. 271. §. szerint szük­séges felhatalmazás. A hatóság elleni becsületsértés tényálladéka tehát ítélet alá nem volt bocsátható. De eltekintve ettől, kise­gítő kérdésnek a BP. 356. §. szerint csak az esetben van helye, ha a vádba helyezett tett tényelemei olyképpen változtak, hogy a tett más jogi minősítés alá vonandónak mutatkozik, mint amilyenen a vád alapszik. Jelen esetben az izgatás és a lázítás tényállásai szolgáltak a vád alapjául, ezek pedig tartalmilag kü­lömböznek a «meggyalázás» tényálladékától. Mig ugyanis az előbb megnevezett tettek gyűlölet keltését czélzó cselekedetek, addig a meggyalázás a becsületet kisebbítő cselekedet. A főtárgyalási jegyzőkönyvből kitűnik, hogy az izgatás illetve a lázítás vádbeli tényelemei nem módosultak olykép, hogy azok a becsületsértés tényelemét alkotó meggyalázást látszanának ma­gukban foglalni. Ehez véve azt is, hogy a becsületsértési cselek­mény, mint személy ellen irányuló, nem is követhető el állami intézmények ellen általában, hanem egyes meghatározott ható­ság, testület, stb. ellen : világos, hogy a védő által indítványozott kérdés, midőn oly kérdést indítványozott, mely egyrészt a meg­gyalázás elemét, másrészt a budapesti kir. büntetőtörvényszéket sértettként jelöli meg, nem a vádba helyezett tett jogi minőségé­nek változását vette alapul, hanem uj vád tárgyává nem tett tényálladékra irányult, melyre kérdést feltenni nem lehetett. A semmiségi panasz tehát a BP. 437. §-ának 4. bekezdése alap­ján elutasítandó volt. A vádlott által a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján bejelentett semmiségi panasz a BP. 434. §-a értelmében azért utasíttatott vissza, mert a vádlott ellen alkalmazott állam-

Next

/
Oldalképek
Tartalom