Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

52 Büntetőjogi Döntvénytár. hajtás megszüntetése iránti sommás perében a járásbirósági végzés ellen beadott felfolyamodásában B. O. volt járásbirósági albiró> jelenleg törvényszéki biróról, azon tényeket állitotta, hogy a kérdéses perben 1904 április 25-én felvett tárgyalási jegyzőkönyvbe a tényállást nem a valóságnak megfelelőleg, tehát szándékosan és a ténynek nem megfelelően, egyes részleteiben kiszínezve vette fel, továbbá, hogy valótlan a jegyzőkönyvnek az a része, hogy vádlott a makacssági ítélet felvételéhez ragaszkodott, s hogy a birói rendreutasitást 2 izben is visszautasította, ezek a tényállítások pedig arra való tekintettel, hogy valódiságuk esetében sértett ellen a büntető eljárás megindításának okát. képezték volna, büntetendő cselekménynek, nevezetesen a Btk. 258. §-a meghatározott hivatalból üldözendő rágalmazás vétségének ismérveit kimerítik ; minthogy továbbá a kir. tábla az általa valóknak elfogadott tényekből heiyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy a vádlott állításainak valódiságát nem tudta bebizonyítani, igy tehát a kir. tábla nem alkalmazta tévesen a Btk. rendelkezéseit ama kérdésekben, hogy a vád alapjául szolgáló tett büntetendő cselekménynek tényálladékát megállapítja, hogy a büntetendő cselekményt a Btk-nek melyik rendelkezései szerint kell minősíteni, s hogy a büntethetőséget kizáró ok nem forog fenn ; minthogy végre kir. tábla akkor, amikor a vádlott büntetését a Btk. 258. §-ának alapján a 92. §-a alkalmazásával, hehajthatlanság esetén a Btk. 53. §-ához képest 30 és 10 napi fogházra átváltoztatandó 300 K fő- és 100 K mellékpénzbüntetésben állapította meg, a büntetés kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési tételeket, s ezeknek megengedett enyhítésénél és átváltoztatásánál a törvényben vont határokat megtartotta : ennélfogva a semmiségi panasznak a BP. 385. §-ának 1. a) b) c) és 2. pontjának alapított részét mint alaptalant, a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasítani kellett. Annak megállapítása, hogy a veszély közvetlen-e vagy nem, a megtámadottnak alanyi felfogására ís vezethető vissza, ámde ez az egyéni felfogás bíróilag csak akkor fogadható el, ha azok a tények és körülmények, amelyek valóknak