Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

Büntetőjogi Döntvénytár. b •elhárítására nem volt szükséges, a vádbeli tett sem jogos védelemben nem követtetett el, sem pedig a Btk. 307. §. 2. bekezdése alá nem vonható. (Curia 1904 október 12. 8371/1904. sz. a.) A kir. Curia: A semmiségi panaszok elutasittatnak. Indokok: Az esküdtbíróság Ítélete ellen W. J. vádlott a BP. 385. §-ának 1. c) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, «mert ő önvédelemből cselekedett!* ; a vádlott védője pedig a BP. 385. §-ának \.b) pontja alapján azért használt semmiségi panaszt, «mert a cselekmény nem a Btk. 307. §-ának második bekezdése szerint minősített tett». A vádlottnak a BP. 385. §. 1. c) pontjára állapitott semmiségi panaszát, mint alaptalant a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében el kellett utasítani, mert a BP. 437. § ának első bekezdése szerint a kir. Curia határozata az esküdtbíróság által valóknak elfogadott tényekre alapítandó, az esküdtbíróság pedig az esküdteknek a főkérdésre hozott határozata alapján azokat a tényeket fogadta el valóknak, hogy W. J. vádlott Olaszkán 1903 április 4-én K. A. testét — anélkül, hogy jogos védelmet gyakorolt, vagyis hogy ténykedése a személye ellen K. A. által intézett, vagy azt fenyegető jogtalan és közvetlen támadás elhárítására szükséges volt volna — falapáttal történt fejbeütése által, szándékosan, de nem ölési szándékkal akként bántalmazta, hogy a súlyos testi sértés folytán K. A. sértettnek halála következett be ; ezek a valóknak elfogadott tények, jelesen a szükségesség fenn nem forgásának megállapítása, a jogos védelem fen forgását kizárván, a BP, 385. §. 1. c) pontjában meghatározott semmmiségi ok nem forog fen. A vádlott védőjének a BP. 385. §. 1. b) pontja alapján bejelentett semmiségi panasza szintén alaptalan, s az ugyancsak a BP. 437. §. negyedik bekezdése értelmében elutasítandó volt ; mert az esküdtbíróság az esküdteknek a különkérdésre hozott határozata alapján azt fogadta el valóknak, hogy a vádlott a főkérdésben megjelölt cselekményt amiatt való erős felindulásban követte el, hogy K. A. a korcsmában volt egyéneket durván megtámadta és leszurással fenyegette, vagy hogy onnan segélykiáltásokat hallott és odafutva K. A. ő reá is kést fogott, ez a valónak elfogadott tény a Btk. 307. §.