Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

XXVIII Tartalommutató. magánjogi ügylet körül való ténykedése közmegbizatási jellegűnek nem tekinthető ... ... ... ... ... — 313 264. §. 91. A kir. tábla vádlottakat azért mentette fel, mert a vádlottak "teljesen jóhiszeműen Írhatták meg azokat a közleményeket, amelyeket a főmagánvádló elhunyt férjével szemben sérelmesnek tart». Ez a rendelkezés abból a felfogásból indul ki, hogy a tettes jóhiszeme kizárja a rágalmazásban való bűnösséget még akkor Lis, ha az állított tények valótlanok, vagy ha azokra nézve — mint jelen esetben — a valóság bizonyítása a Btk. 264. §-a értelmében ki ván zárva. Ez a felfogás téves. A Btk. 264. §-ának czélja az, hogy oly ügyek, melyek a sértett fél magáninditványa nélkül bűnvádi eljárás tárgyává nem tehetők, a rágalmazási vagy becsületsértési per utján, a valóság bizonyításának révén, ne legyenek — mintegy kerülő uton — a nyilvánosság elé vihetők. Ezen ügyekre nézve a valóság bizonyításának kizárása tehát azt jelenti, hogy azok még valóságuk esetén és még közérdek vagy jogos magánérdek mellett sem tehetők megbeszélés tárgyává. Az ilyen tények közzétételét tehát a jóhiszem nem mentesiti, mert a tettes dolusa éppen abban áll, hogy a törvény által a megbeszéléstől elvont tényeket hoz fel vagy terjeszt. Minthogy pedig a kir. tábla az elsőbirósággal egyezően, a jóhiszem és a valóságnak tudata mellett a a Btk. 75. §-a szerinti szándék fenforgását kizártnak vette, tévesen alkalmazta a Btk. 258. §-át, midőn a jelzett körülmények között a rágalmazás subjectiv tényálladéki elemének hiányát állapította meg. Ehhez képest mindkét alsóbiróság ítéletére nézve a BP. 385. §. 1. a) pontjának semmiségi esete forog fen.. ... — — 148 175. Igaz ugyan, hogy abban az esetben, ha bűntett, vétség vagy kihágás jelenségei forognak fenn, a Btk.-nek rendelkezése szerint a hozott fegyelmi itélet, ha felmentő is, nem zárja ki a bűnvádi eljárást s annak keretében a bizonyítást. Ámde a sértett fél ellenében kelt fegyelmi határozat nem ölelt fel oly tényelemeket, amelyek bűntett, vétség, vagy kihágás jelenségeit mutatnák. Minthogy tehát a fegyelmi itélet csak fegyelmi tekintet alá eső tényeket birált el és nem rendelkezvén oly tényálladékokról, melyek a büntető bíró hatáskörébe tartoznak: a határozat helyesen vétetett a Btk. 264. §. 3. pontjának a bizonyítást kizáró esetének ... ... ... ... ___ 276 266. §. 113. Vádlott főmagánvádló panaszára s eljárásának okadatolása végett nyilvánította ki az elöljáróság előtt, hogy főmagándlót azért tette ki a lakásból, mert rajta kapta, mikor padlásáról lisztet, zsirt, a hombárból pedig szalonnát lopott. Nyilvánvaló ebből a ténymegállapításból, hogy a község elöljárósága a főmagánvádló panasza