Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

XXVI Tartalommutató. séget elvállalja, kétségtelen, hogy II. r. vádlott részéről szándékos reábirás forog fen._ _._ ___ — ... — ... ___ ___ ... ... 121. A Btk. 259. és 261. %$-ÍLÍ szerint büntetendő nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt folyamatba tett jelen bűnvádi perben főmagánvádló egy szab. kir. város törvényhatósági bizottságának, tehát a Btk. 262. §-ában megjelölt, törvény által alkotott testületnek a tagja. A bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1897. évi XXXIV. tcz. 16. §-ának 2. bekezdése szerint az esetben, ha ily rágalmazás vagy becsületsértés a Btk. 262. §-ában meghatározott testületek tagjai ellen követtetett el, tekintet nélkül arra, vájjon az hivatalos működésükre vagy magánéletükre vonatkozik-e, esküdtbíróság itél „ — —188. Az ügyvédi kamara a törvény által alkotott testület ugyan, mert annak megalkotását a törvény parancsolólag irja elő, mint ilyen azonban hatósági teendők teljesítésére is van hivatva, amelyeket a törvényben meghatározott szervei által gyakorol. A törvény által alkotott azok a testületek, amelyek egyúttal hatóságok is, büntetőjogi szempontból s különösen a Btk. 262. §-a s az 1897 : XXXIV. tcz. 16. §-a szempontjából mint hatóságok jönnek tekintetbe.._ _— 263. §. 16. A kir- tábla a vád tárgyává tett állitások valóságát bebizonyitottnak látta azon az alapon, hogy azok a sajtóban, valamint egy nyomtatásban közzétett nyilt levélben a főmagánvádló ellenében már évek előtt felhozattak, anélkül, hogy ő e támadások megtorlását szorgalmazta volna. E szerint a kir. tábla ítélete az alapjául szolgáló tények meghatározása tekintetében megfelel a BP. 328.5. rendelkezésének, az ezekből a megállapított tényekből vont ténybeli következtetések helyességének kérdése pedig, mint a BP. 324. §-a értelmében a szabad mérlegelés eredménye felülvizsgálat tárgyát nem képezheti-. — ... __. ___ — _._ — — — 43. A valódiság bizonyitásának meg vagy meg nem engedhetése iránti kérdés csak a tulajdonképpeni rágalmazás és becsületsértés vétségének eseteiben merülhet fel, ellenben a hatóság előtti rágalmazás esetében annak nincsen helye, mert ez a vétség határos a hamis váddal és lényegileg nem más, mint a gondatlanságból elkövetett hamis vád, és amennyiben a hamis vádra nem terjed ki a Btk. 263. §-a, éppúgy nem alkalmazható a Btk. 260. §-ának esetében sem, de nem alkalmazható még különösen azért sem, mert a valódiság bizonyítása csupán a Btk. 263. §-ában kiemelt esetekben van megengedve, a hatóság előtti rágalmazásnál pedig mindig hivatalból vizsgálandó, hogy való vagy valótlan volt-e a följelentés. 65. Nem lehet a Btk. 263. §. 1. pontját ugy értelmezni, mintha közhivatalnokkal szemben a valóság bizonyitásának akkor is helye volna, ha az állított tény annak magánéletére vonatkozik