Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

64 Büntetőjogi Döntvénytár. ez a megállapítás pedig nem meríti ki a Btk. 262. §-ában meghatározott nyilvános rágalmazás vétségének valamennyi ismérvét, amennyiben eme vétség tényálladékához a Btk. 171. §-ában megjelölt nagyobb nyilvánosság szükséges ; azonban a fentebbiek szerint megállapított tett a Btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségét képezvén, vádlott ebben volt bűnösnek kimondandó. A szabadságvesztés-büntetés a vádlott bűnösségéhez képest, a fenti tartamban szabatván ki, egyébként a kir. itélő táblai ítélet fentartandó volt. * * = Ellenkező Dtdr u. f. XIX. 86., mely szerint a Btk. 262. §-ában érintett nyilvánosságnak más értelem nem tulajdonitható, mint az, ami már a Btk. 258. §. általános meghatározásában foglaltatik, t. i. a többek jelenlétében való elkövetés kelléke. 43A valódiság bizonyításának meg vagy meg nem engedhetése iránti kérdés csak a tulajdonképpeni rágalmazás és becsületsértés vétségének eseteiben merülhet fel, ellenben a hatóság előtti rágalmazás esetében annak nincsen helye, mert ez a vétség határos a hamis váddal és lényegileg nem más, mint a gondatlanságból elkövetett hamis vád, és amennyiben a hamis vádra nem terjed ki a Btk. 263. §-a, éppúgy nem alkalmazható a Btk. 260. §-ának esetében sem, de nem alkalmazható még különösen azért sem, mert a valódiság bizonyítása csupán a Btk. 263. §-ában kiemelt esetekben van megengedve, a hatóság előtti rágalmazásnál pedig mindig hivatalból vizsgálandó, hogy való vagy valótlan volt-e a följelentés. (Curia 1904 deczember 21. 10520/904. sz. a.)