Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

34 Büntetőjogi Döntvénytár. tokban foglalt tényekre is tanukat hallgatott ki ; 2. a főmagán­vádló előéletére vonatkozó kihágási iratokat és okmányokat fel­olvastatta ; 3. a «Bácska» czimü újságban megjelent «Estély városunk képviselőjénél» czimü közleményt felolvastatta ; 4. A. A. és társai erkölcstanuk kihallgatását mellőzte 55. az ósztapári el­számolási ügyre vonatkozó iratokból a jegyzőkönyvet és szám­adást fel nem olvastatta ; 6. s az ezen ügyre vonatkozó iratokat be nem szerezte. Ez a semmiségi panasz minden irányban alapta­lan. A bizonyitás terjedelmének megitélésénél az esküdtbíróság helyesen indult ki azon szempontból, hogy a bevádolt hirlapi közlemény összefüggő egészet képez ; a czikk irója az abban felhozott tények összességéből kivánta levonni ama következtetést, mely a czikkben különféle fordulatokkal ismételve előfordul, hogy a főmagánvádlónak politikai és magánélete kifogás alá esik. A be­vádolt közleménynek ez a két tétele kifejezetten vádba volt he­lyezve s ezekre nézve a vád nem is ejtetett el. A bevádolt czikkben felhozott azon tényekre nézve, melyek­kel az iró a jelzett két tételt már magában a czikkben igazolni törekedett s melyek eredetileg szintén vádba helyezve voltak, a főmagán vádló a tárgyaláson részben elejtette ugyan a vádat, de a vádlott, kinek joga volt következtetései valóságát bizonyitani, nem volt elzárható attól, hogy állításait a czikkben emiitett ösz­szes tényekkel bizonyítsa, sőt azokra még a főtárgyaláson is joga volt hivatkozni. Az esküdtbíróság tehát helyesen terjesztette ki a bizonyítást mindazon tényekre, melyekből a bevádolt állitások valósága következhetik. A tanuk kihallgatása tehát annál ke­vésbbé volt mellőzhető, mert a BP. 306. §-ának 2. bekezdése szerint a megidézett tanukat ki kell hallgatni, hacsak a felek az ellenkezőben meg nem egyeznek, vagy a bíróság a kihallgatást teljesen fölöslegesnek nem tartja. Különben is a törvény teljes szabadságot biztosit a bíróságnak a bizonyitás terjedelme és esz­közei tekintetében, megengedvén a BP. 30Ó. §-ának 3. bekez­dése, hogy az elnök és a bíróság hivatalból is rendelhessen bizo­nyitásfelvételt. Az utóbbi tekintet alá esnek a felolvasott ok­iratok is. Ezekre vonatkozóan a főmagánvádló tévesen hivatkozik a BP. 313. §-ára, mely csak a vádlott terhére szóló okiratok fel­olvasását s azt az okirati bizonyítást korlátozza, mely által a köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom