Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

2b Büntetőjogi Döntvénytár. után sértett visszatérvén,, a vádlott a támadt zajra figyelmessé lett s abban a hiszemben, hogy tolvajok járnak az udvaron, fejszét ragadott és sértettet a sötétben leütötte. A Curia az alsóbiróságokkal szemben, melyek szándékos cselekményt állapítottak meg, vádlottat jogos védelem czimén felmentette. (Curia 1904 deczember 22. 10,517/904. sz. a.) A kir. Curia: A vádlott védőjének a BP. 385. §. 1. c) pontjára alapitott semmiségi panasza alaposnak találtatván, annak hely adatik s a BP. 385. §. 1. c) pontja alapján a 326. §. 3. pontjához képest a 437. §. 3. bekezdése értelmében mindkét alsóbiróság Ítélete megsemmisíttetik és S. D. vádlott az ellene emelt vád terhe alól felmentetik. Indokok: A kir. tábla másodfokú ítélete ellen a vádlott védője azért használt semmiségi panaszt a BP. 385. §. 1. c) pontja alapján, mert a bíróság a fenforgó jogos védelmet, mint a cselekmény beszámithatóságát kizáró okot nem vette figyelembe. A kir. tábla valóknak fogadta el, hogy 1902 január 26. éjjel sértett a vádlott udvarában"^, elhelyezett sertéseket őrizvén, éjfél tájban távozásáról értesítette a vádlottat s hogy a vádlott ezután lakásában maradt éjfél után egy óráig, midőn a házának tornáczán tyúkjainak lármáját hallotta s tolvajt vagy ragadozó állatot vélvén ott, fejszét vett kezébe s lakásának ajtóját kinyitván, a sötétségben egy emberi alakot vett észre maga előtt, kiben tolvajt, vagy a tornáczába betolakodott s ennélfogva ellenséges szándékkal viseltető egyént sejtett s azt, a nélkül, hogy tudta volna, miként az a vele legjobb egyetértésben élő sértett, fejszével szán. dékosan, de ölési szándék nélkül akként bántalmazta, hogy az 20 napnál tovább tartó sérülést szenvedett, sőt bántalmazása következtében egyik szemének látóképességét elvesztette s arcza eltorzult. Ezen valóknak elfogadott tényekből a kir. tábla azt a jogi következtetést vonta le, hogy a vádlott a vádbeli tettet nem jogos védelmében s nem olyan megzavarodásában követte el, mely a cselekményének beszámithatóságát kizárná. A kir. táblának ez a jogi következtetése azonban téves, mert a dolog természeténél fogva nyilvánvaló, hogy a tornáczán keletkezett zajra