Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

44 A kir. Curia: Mindkét alsófoku bíróságnak ítélete a BP. 385. §-ának 1. aj pontjában meghatározott semmiségi okon a BP. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében megsemmisíttetik és G. J. vádlott a vád alól a BP. 326. §-ának í. pontja alapján fölmentetik. Indokok: A kir, tábla által valónak elfogadott tény szerint G. J. vádlott vívómester és Sch. É. m. kir. államvasuti tisztvi­selő sértett, aki szintén jó vívó volt és vívásnál dijat is nyert, Budapesten 1901. évi deczember hó 3. napján G. J. vádlottnak vívótermében vivógyakorlatot végeztek, mely alkalommal Sch. E. a tulajdonát képező azt a sodrony-álarczot viselte, amelyet más ajkalommal is használt. A vivógyakorlathoz olasz kardot hasz­náltak. A gyakorlat alatt vádlott szúrást jelezve második állás­ban, azaz a kardot vízszintesen tartva, Sch. E. mellének irányozta azt. Sch. E. sértett ezen jelzésre előrenyomulva támadott és vádlott kardját eredeti helyzetéből saját kardjával kimozdította és előre hajolva történt az, hogy vádlott kardjának hegye valami­képp eltörött s az igy megcsonkult kard vége sértett álarczának aczél sodrony-szövetének lyukacsán áthatolt és sértettet jobb szeme alatt, arczába fúródva megsértette. A sérülés gyógyulása husz napot jóval túlhaladó időt igényelt, Ezen valónak elfogadott tények alapján nem mondható, hogy sértettnek sérülését vádlott hanyagsága vagy valamely mulasztása okozta, mert egyfelől Sch. E. sértett, aki kiválóan jártas a vívás­ban, tudta azt, hogy vádlott mily minőségű kardot használ és védőképesség tekintetében kipróbált saját vivó-álarczát használván, ő a testi épségét veszélyeztetve nem látta s éppen eme körül­ménynél fogva e tekintetben vádlottnak sem lehetett aggálya, azt pedig vádlott előre nem láthatta, miszerint kardja vivás köz­ben eltörik ; másfelől nincs adat arra, hogy vádlott által a vivási gyakorlat megkezdése előtt a vivó-álarczok megvizsgálandók lettek volna. E szerint a sértettnek sérülése a véletlenség által okozott szerencsétlenségnek tekintendő s az a vádlottnak valamely mu­lasztására vagy szabálytalan eljárására vissza nem vezethető ; minélfogva vádlott a bekövetkezett eredmény miatt büntetőjogi felelősségre nem vonható. Mindezeknél fogva a BP. 385. §-ának 1. aj pontja alapján használt alapos semmiségi panasznak helyt

Next

/
Oldalképek
Tartalom