Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

10 Btk. 487. §-ába ütköző csalásban, mert a vádlott cselekedete a. csőd elrendelése esetében a Btk. 414. §-ának 1. pontjába ütköző csalárd bukás tényálladékát kimerítette volna. Tekintve, hogy a Btk. 414. §-ának 1. pontja azt a tettet, mely által a bűncselekmény elkövettetik, ekként határozza meg 1 ha a vagyonbukott «vagyonához tartozó értéktárgyat elrejt, félretesz, értéken alul elidegenít, elajándékoz, vagy őt cselekvőleg illető követelést elenged, eltitkol, vagy valótlan követelést kifizet)) ; tekintve, hogy az itt fen forgó esetben a vád szem előtt tartásával, a most jelzettek közül csak az «elrejt» vagy ((félretesz)) szó által kifejezett tett fenforgott voltának megállapítása esetén lehetne arról szólni, hogy a vádlott tette a Btk. 414. §1. pontjában meghatározott bűncselekmény tényálladékát megállapíthatta volna ; az «elrejt» vagy «félretesz» szó által kifejezett fogalom azonban nem azonos a kir. ítélő tábla ítéletében «saját czéljaira forditotta» szavak által kifejezett fogalommal, mert az, amit valaki elrejt, vagy félretesz, egy bizonyos időpontban megvan, az azonban, amit saját czéljaira fordított, abban a bizonyos, időpontban nincs meg ; tekintve, hogy az elrejtésből vagy a félrerevésből álló ama ténynek, melyre a Btk. 414. §. 1. pontja vonatkozik, a dolog természete szerint és a törvény egészen világos értelme szerint is abban az időpontban kell fenforogni, amelyben valaki vagyonbukottnak mondatik, mert a törvény szerint a felhitt 414. §-ban meghatározott bűncselekmény alanya «vagyonbukott» ; tekintve tehát a Btk. 387. §-ának a 414. §. 1. pontját is magában foglaló rendelkezését: az itt fenforgó esetben akkor lehetne szólni a 387. §-ban meghatározott bűncselekményről, ha az volna a valónak elfogadott tény, hogy a vádlottnak az 1400 K vagy valamely része birtokában volt, vagy a felett még rendelkezett, midőn az ellene az 1901. évi november 18-án kért csőd azért nem., rendeltetett el, mert vagyona a csőd költségeinek fedezésére elégtelen volt ; tekintve, hogy az a tény, vagy az ennek megállapítására szolgálható más tény nincs a kir. ítélő tábla ítéletében valónak elfogadva.; a vád alapjául szolgáló az a tett pedig, hogy a vádlott az 1400 K-t saját czéljaira fordította, még abban az esetben sem állapítja meg a Btk. 387. §-ában vagy a büntetőtörvénynek valamely más rendelkezésében körülirt bűncselekmény