Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

82 nyomtatványt «számos példányban készítette és terjesztette*. Vádlott ugy az előkészítő eljárásban mint a főtárgyaláson tagadta, hogy a szóban forgó iratot közzététel és terjesztés czéljából készítette volna és azt vitatja, hogy a bevádolt nyomtatványt, cziméhez képest, egyedül törvénykezési czélokra a pancsovai törvényszékhez intézett beadvány gyanánt állíttatta elő azon czélból, hogy az ellene rágalmazás vétsége miatt folyamatba tett perben újrafelvételi kérjen. Tekintve, hogy a Btk. 259. §-ának tényálladékához nem elég, hogy a rágalmazó állítás nyomtatványban, vagyis a Btk. 63. §-ában megjelölt módon készített iratban foglaltassék, hanem az is szükséges, hogy az irat közzététetett legyen ; tekintve, hogy a Btk. ezen intézkedése összhangban van az 1848 : XVIII. tcz. 1. §-ával, mely a gondolatok közlését és terjesztését helyezi a sajtótörvény oltalma alá ; tekintve, hogy közzétételen oly ténykedést kell érteni, melylyel a sajtótermék nyilvánosságra hozatik, azaz nagyobb szániu személyek részére hozzáférhetővé tétetik ; tekintve, hogy e fogalmat az 1848 : XVIII. tcz.-nek hatályon kivül helyezett, de a törvény magyarázásánál forrásul használható 2. §-a abban állapította meg, hogy ez oly közlés, mely a «példányok akár ingyen kiosztásával, akár eladásával már megkezdődött* : mindezen okokból, de a vád tartalmánál fogva is megállapítandó lett volna, hogy a bevádolt nyomtatvány a Btk. 259. §-ának megfelelőleg közzététetett, illetőleg terjesztetett-e vagy nem. E szerint a BP. 355. §-ának rendeletéhez képest a kérdésbe fel kellett volna venni e közzététel, illetőleg terjesztés ismérvét is. Az esküdtbiróság ezt elmulasztván, oly esküdtszéki határozat jött létre, melyből a Btk. 259. §-ának egyik lényeges alkateleme hiányzik, e határozat alapján pedig oly ítélet hozatott, melylyel vádlott a vádba helyezett cselekmény egyik ismérvét nélkülöző tényállás alapján Ítéltetett el. Ez megállapítja a BP. 385. §-a 1. aj pontjának semmiségi esetét. De fenforog a BP. 384. §-a 9. pontjának semmiségi oka is. Vádlott a főtárgyaláson tanukra hivatkozott, illetőleg a vizsgálatban kihallgatott tanuknak eskü alatti kihallgatását kérte annak bizonyításául, hogy azok, akik a bevádolt nyomtatványról tudomást