Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

78 Minthogy azonban a bűnösség kérdése a BP. 385. §-ának 1. a) vagy más pontja alapján érvényesíthető semmiségi okot nem képez : ennélfogva semmiségi panasznak a BP. 385. §-ának 1. a) pontjára alapított részét, mint törvényszerű semmiségi ok megjelölése nélkül használtat, visszautasítani kellett. El kellett utasítani, mint alaptalant, a semmiségi panasznak a BP. 385. S-^x.c) pontjára alapított részét, mert a kir. törvényszék nem fogadott el valóknak oly tényeket, amelyek alapján a vádlott javára jogos védelemnek, mint a beszámithatóságot kizáró oknak fenforgása megállapítható lenne. A másodfokban eljárt kir. törvényszék az újrafelvételi eljárás rendén hozott ítéletében P. J. vádlottat a Btk. 301. §-ában meghatározott könnyű testi sértés vétségében, mint bűnsegédet bűnösnek mondván ki, a Btk. 302. §-a alapján a 72., illetőleg a 66. §-a alkalmazásával 20 és 10 napi fogházra átváltoztatandó 400 K fő- és 200 K mellékbüntetésre ítélte. A kir. törvényszék az alapperben hozott ítéletével vádlottat nyolcz napi fogházra és egy napi fogházra átváltoztatandó 10 K mellékpénzbüntetésre ítélte volt, a BP. 462. §-ának harmadik bekezdése szerint pedig az elitélt javára elrendelt ujrafelvétel esetében az előbbi ítéletben meghatározott büntetésnél súlyosabb nem szabható ki. Igaz ugyan, hogy elvontan fogalmilag a pénzbüntetés a fogházbüntetésnél enyhébb nemű büntetés, de ebből még egyáltalán nem következtethető az, hogy a pénzbüntetés legmagasabb mértéke is enyhébb lenne a fogházbüntetés legkisebb mértékénél, már most tehát vizsgálandó az, vajon az alapperbeli Ítélettel kimért nyolcz napi fogház fő- és 10 K mellékbüntetésnél az újrafelvételi eljárás folyamán hozott másodfokú ítélettel kimért 400 K fő- és 200 K mellékpénzbüntetés sulyosabb-e vagy nem ? a mellékpénzbüntetést illetőleg ez nem szorul bizonyításra. A fogház főbüntetés helyett megállapított pénzbüntetésnél figyelembe kell venni egyrészről azt, hogy a pénzbüntetés helyett, annak behajthatatlansága esetén fogházbüntetés alkalmazandó, másrészről a Btk. 53. §-ának azon rendelkezését, mely szerint 1—10 frtig terjedő összeg helyett egy nap számitható, ami egyszersmind útmutatást nyújt arra nézve, hogy a pénzbüntetés összege miként viszonylik a fogházbüntetés súlyosságához, ezekből kétségtelen, hogy a vádlottra legkedvezőbb számítással, esetleg 20 napi fog-