Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

69 A kir. Curia: A közvádló részéről F. J. vádlott terhére ugy F. J. vádlott részéről a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján használt semmiségi panaszok alaposaknak találtatván, azoknak hely adatik s ennek folytán F. J. vádlottra nézve a kir. tábla Ítélete a minősítésre és a büntetésre vonatkozó részében a BP. 385. §-ának 1. b) pontjában meghatározott semmiségi okon megsemmisíttetik és F. J. vádlott ama cselekménye miatt, hogy a «Turul czipőgyár* részére érkezett 17 láda czipőáru közül, véletlenségből a kezelése alatt visszamaradt egyik ládát, mely 2—300 korona értéket képviselt, K. J.-nak eladta, a Btk. 333. és 334. §-aiban meghatározott, a 92. §. alkalmazásával lopás vétségében mondatik ki bűnösnek s ezért a Btk. 340. és 341. §-ainak alapján a 92. §-ának alkalmazásával és figyelemmel a 20. §-ra, egy havi fogházra és egy évi hivatalvesztés s a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére Ítéltetik. Indokok: A kir. tábla által valónak elfogadott tény szerint a Turul czipőgyár részére 1903 január 3-án a temesvári állomásra Zágrábból czipőárúkat tartalmazó 17 láda szállítmány érkezett, ezeket F. J. vádlott, mint raktárnok vette át, majd pedig a Turul czipőgyárnak az árúk átvétele végett jelentkezett alkalmazottja részére egynek hiján a ládákat kiszolgáltatta, miután az alkalmazott mind a 17 láda átvételét elismerte, az egy láda pedig visszamaradt a vasúti áruraktárban. A czipőgyár igazgatója azon hiszemben, hogy a láda előbb-utóbb úgyis megkerül, nem reklamálta. Továbbá való tényként fogadta el azt is, hogy F. J. tudta, hogy a visszamaradt és átvettnek elismert láda a Turul czipőgyár tulajdonát képezi és bizonyitottnak vette azt is, hogy ezt a visszamaradt ládát pénzért, tehát ellenértékért eladta K. J. vádlottnak. A kir. tábla által valóknak elfogadott, fent előadott tény szerint, a «Turul czipőgyár* képviselője az egész szállítmány átvétele végett jelentkezett és az átvételkor mind a 17 ládáról írásbeli elismervényt adván: a tévedésből visszamaradt láda is, melyről F. J. vádlott tudta, hogy kinek a tulajdonát képezi s hogy tévedésből maradt ott vissza, az átvevő gyár birtokába átmentnek tekintendő. Ezen valónak elfogadott tény alapján pedig a törvény értelmében az állapítandó meg, hogy F. J. vádlott akkor, amikor a visszamaradt ládát K. J.-nak eladta, azt a Turul czipőgyár bir-