Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

i8o hivatali minőségére vonatkoznak-e), és erre, mint jelen esetben, ellenkező inditványok tétettek, a döntés az ügynek főtárgyalásra utalása után nem a szakbiróságra tartozik többé, hanem a BP. 355. §-ának utolsó bekezdése szerint az esküdtek hatáskörébe esik. (Curia 1903 október 20. 8522/903. sz. a.) A m. kir. Curia: A főmagánvádló semmisééi panaszának hely adatik, az esküdtbíróság ítélete az azt megelőző főtárgyalási eljárással együtt a BP. 384. §-ának 6. pontjában megjelölt semmíségi okból a BP. 437. §-ának 2-ik bekezdése alapján megsemmisíttetik és az esküdtbíróság uj főtárgyalás tartására és uj határozat hozatalára utasittatik. Indokok: A védő a mai tárgyaláson azt indítványozta, hogy a főmagánvádló semmiségi panasza a BP. 434. §-ának harmadik bekezdése alapján utasittassék vissza, mert a főmagánvádló a perorvoslat bejelentése alkalmával semmiségi okot nem jelölt meg, annak az írásbeli indokolásban való megjelölése pedig elkésettnek tekintendő. Ez az indítvány figyelembe vehető nem volt. Igaz ugyan, hogy a főmagánvádlónak a perorvoslat bejelentése alkalmával tett ama kijelentése, hogy «a vádlott felmentése miatt» használ semmiségi panaszt, egymagában véve nélkülözi azt a tüzetességet, melyet a BP. 430., illetőleg 390. §-ai a megjelöléstől követelnek. De a törvény e kitétele : «világosan meg kell jelölni», nem jelent mást, mint oly megjelölést, mely a bíróban nem hagy kétséget az iránt, hogy a bejelentő mit panaszol ; már pedig a főmagánvádló bejelentésének és az ítéletnek egybevetett tartalmából kétségtelen, hogy az eljárási szabálytalanságot panaszol ; a semmiségi ok közelebbi megjelölését pedig a BP. 390. §-ának második bekezdése szerint az indokolásban is eszközölhette. Érdemben: L. Gy. sértett fél 1902 október 26-án 6009. szám alatt a győri kir. ügyészségnél feljelentést tett, tehát indítványt terjesztett elő a «Munkáslap» 1902 október 2-án megjelent első számában közölt, a Btk. 258. és 259. §-aiba ütköző, tehát magánindítványra üldözendő rágalmazás vétsége miatt. A sértett fél a