Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

közmegvetésnek tenné ki, büntetendő cselekmény, nevezetesen a Btk. 258. §-áDa ütköző rágalmazás vétségének tényálladékát foglalja magában ; mert továbbá az esküdtbirósági ítélet nem állapított meg oly tényt, mely a beszámithatóságot, a bűnvádi eljárás megindítását vagy a büntethetőséget kizáró okot foglalna magában s nevezetesen az utóbbi körülményt kizárja az esküdteknek III. r. határozata, mely az állított tényt be nem bizonyítottnak állapítja meg ; mert végül a beismerés és a büntetlen előélet en}mitő körülményei nem oly számosak és nyomatékosak, hogy a Btk. 92. §-ának alkalmazása indokolt volna. A semmiségi panasz tehát minden irányban alaptalan levén, az a BP 437. §-ának 4. bekezdése alapján elutasítandó volt. 108. Ha a lelkésznek intézkedése folytán a templom a választás tartama alatt, eredeti rendeltetésétől eltérően, nem vallási szertartásra vagy imádságra használtatott, a templom helyiségében elkövetett botrányra a Btk. 191. §-a nem alkalmazható. (Curia 1903 május 26. 4826. sz. a.) A m. kir. Curia: A semmiségi panasznak hely adatik, mindkét alsófoku bíróság ítéletének O. I. vádlottra vonatkozó része a BP. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében a BP. 385. §-ának 1. aj pontjánál fogva használt semmiségi panasz alapján megsemmisíttetik és O. I. vádlott a vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: A kir. törvényszék azokat a tényeket fogadta el valóknak, a melyek szerint Sz. J. görögkeleti oláh lelkész Sárafalván a kongresszusi tagok megválasztása végett gyűlést hirdetvén ki, ezen gyűlés helyéül a görögkeleti oláh templomot jelölte meg. A nevezett lelkész felhívása folytán azután 1902 november 9-én a hitközségi választmányi tagok — szám szerint mintegy 40-en — a templomban össze is jöttek és ott az isteni tisztelet után a választási gyűlés Sz. J. lelkész elnökletével meg is kezdődött és a szavazás meg is indult, e közben azonban O. I. vádlott