Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

70 Indokok: Özv. S. F.-né vádlott és védője a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján is semmiségi panaszt jelentvén be, ennek hely volt adandó a következő indokoknál fogva : Nem képez sulyositó körülményt, hogy S. F.-né vádlott 8—10—12 évvel ezelőtt szerelmi viszonyt folytatott B—i J., K. J. és L. K.-lyal, és hogy akkor ezeket is igyekezett a «cselekmény elkövetésére*, t. i. a S. F. megölésére reábirni, mert ez a viszony s azok a nyilatkozatok, amelyek ennek a reábirás megkísérlésének alapjául vétettek, a jelen büntettél kapcsolatban nem állanak. Súlyosítóul vette a kir. törvényszék azt a körülményt, hogy B—i J. a «kemenczerobbantással» a bűntett elkövetését már egy ízben megkisérlette és hogy özv. S. F.-né ebben a cselekményben résztvett. A gyilkosság bűntettének megkísérlése egy különálló bűntett. Egy ilyen bűntett sulyositó körülményül csak akkor hozható fel. ha az kellően megvan állapítva, ami a jelen esetben hiányzik; a sulyositó körülmények megállapításának köre pedig nem terjed addig, hogy egy nem bizonyított cselekmény sulyositó körülménynek tekintethessék. Sulyositó körülménynek vétetett, hogy özvegy S. F.-nének «I2 év óta» «egyedüli" czélját képezte férje életének kioltása, azonban ez a jogi következtetésen alapuló megállapítás nem következtethető a kir. törvényszék által erre nézve felsorolt körülményekből, mert amint fentebb jeleztetett, B—k J.f K. J. és L. K. nyilatkozatai a jelen büntettél kapcsolatban állóknak nem tekinthetők, a jelen bűntettre vonatkozóan beismert tervezgetések pedig csak a gyilkosság büntette egyik ismérvének, a megfontoltságnak bizonyítékai s igy egyúttal súlyosítók nem lehetnek, végül ami a vádlott erkölcsi romlottságának általánosságát illeti, azt ellensúlyozza vádlottnak a tárgyaláson felmerült az a ténye, hogy leányát, saját érdeke ellenére, a hamis esküvésben megakadályozta. A bűntett nyomai eltüntetésére irányuló tevékenység, mint utólagos és a büntetés alól való menekvés ösztönszerű érzésének nyilvánulása súlyosítóul szintén nem vehető. Ily körülmények közt, tekintettel, mint nyomatékos enyhítő körülményekre, büntetlen előéletére, a tárgyaláson megállapított arra a tényre, hogy néh. S. F. a neje hűtlenségét tudta és azt B—i J. eskü alatt tett vallomása szerint anyagi haszonból elnézte s hogy