Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

37 tásának alapjául szolgálhatnának, avagy a fömagánvádlókat a közmegvetésnek tennék ki, de összefüggésükben a főmagánvádlók társadalmi tisztességét s erkölcsi értékét bántó módon megtámadják, s azok közül a «fel kell fricskázni" kifejezés dr. T. Á.-t illetvén, becstelenitö bántalmazással való fenyegetést is foglal magában. A nyomtatvány utján közzétett ezek a kitételek tehát dr. T. A.-ra nézve is meggyalázok lévén, és igy a Btk. 261. §-ának 2. tételében meghatározott becsületsértés vétségének tényálladékát kimerítvén, mindkét alsófoku bíróság ítéletét a részben a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján megsemmisíteni, vádlottat ebben a vétségben dr. T. A.-ra vonatkozólag is bűnösnek kimondani, az alsófoku bíróságok által megállapított és e helyütt is elfogadott nyomatékos enyhítő körülményekre figyelemmel a büntetés kiszabásánál ezen vétségre nézve is a Btk. 92. §-át alkalmazni és vádlott pénzbüntetését mindkét vétségre vonatkozóan, még pedig a Btk. 102. §-ánál fogva külön-külön, a bűnösség arányában meghatározni kellett. Vádlott védője a dr. T. A. által emelt vád tekintetében a mai napon tartott nyilvános tárgyaláson azt az ellenvetést tette, hogy miután vádlottat a dr. T. A. által panaszlott rágalmazás vétségének vádja alól a kir. törvényszék felmentette s a kir. tábla a dr. T. A. képviselőjének felebbezésében felhozott, a BP. 385. §-ának 1. aj pontjában megjelölt semmiségi okot figyelembe nem vette, dr. T. A. a kir tábla Ítéletét a fel-, mentés tárgyában semmiségi panaszszal többé meg nem támadhatja. Tekintettel azonban egyrészt arra, hogy a BP. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott semmiségi ok a törvény ebbeli rendelkezésének helyes értelmezése szerint nemcsak akkor forog fen, ha a bíróság a vádlott bűnösségét állapította meg, daczára annak, hogy a vád alapjául szolgáló tett büntetendő cselekmény tényálladékát meg nem állapítja, hanem abban az esetben is, ha a bíróság a vádlottat a vád alól felmentette, holott a vádbeli tett büntetendő cselekményt képez ; és tekintettel másrészt arra is, hogy a törvény a kir. tábla másodfokú ítélete ellen anyagi semmiségi okon a semmiségi panasz használatát egyáltalában nem korlátozza, a BP. 428. §-ának 2. bekezdése szerint pedig a semmiségi panasz kizárása csak alaki semmiségi okra vonatkozik^ vádlott védőjének fent érintett ellenvetései törvényes alappal nem