Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

i57 tüzetes megjelölésének nem tekinthető, minthogy továbbá a felebbviteli főtárgyaláson tett nyilatkozatában sem adott elő oly tényeket, melyek a semmiségi okra rámutatnának, ugyanazért a közvédő semmiségi panasza a BP. 434. §. 3. bekezdése alapján viszszautasitandó volt. = A törvénynek a semmiségi okokat felsoroló szakaszaira való általános hivatkozás nem tekinthető a semmiségi ok megjelölésének. (Büntetőjogi Dtár I. 45.) 104. A felebbezési bíróság nem követ el törvénysértést, ha a büntetés kiszabásánál az elsóbiróság által alkalmazott 92. §-t a vádnak erre irányuló felebbezése nélkül is mellőzi, midőn vádlott cselekményét az elsőbiróságtól és a vádtól eltérően minősiti, s az igy kiszabott büntetés az elsőbiróság által kiszabottnál nem súlyosabb. (Curia 1902 október 27. 9287/902. sz. a.) A m. kir. Curia: A semmiségi panasz a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasittatik. Indokok: Vádlott védője a mai napon tartott tárgyalás folyamán a BP. 385. §-ának 3. pontja tekintetében előterjesztette aztr hogy a kir. tábla törvénytelenül járt el, mikor vádlott javára büntetésének kiszabásánál a Btk. 92. §-át nem alkalmazta, daczára annak, hogy az elsőfokú biróság a 92. §. alkalmazásával állapította meg a büntetést és hogy az elsőfokú biróság Ítéletét a Btk. 92. §-ának alkalmazása szempontjából a közvádló jogorvoslattal meg nem támadta, következőleg a kir. tábla vádlott védőjének érvelése szerint a Btk. 92. §-ának alkalmazását vádlott terhére ily irányú jogorvoslat hiányában nem mellőzhette s a büntetést csak e §. alapján szabhatta volna ki. Ezt az előterjesztést a kir. Curia nem találta alaposnak, mert a kir. tábla vádlottat az elsőbiróság által a büntetés kiszabásánál alapul vett, a Btk. 404. §-ába ütköző, a 403. §. 1. pontja szerint minősülő s fegyházzal büntetendő magánokirathamisitás bűntettének vádja alól felmentvén, a