Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

149 jegyzésének hivatalból való elrendelését s ez által nemcsak a magánfelek érdekét, hanem a telekkönyvnek, mint nyilvánkönyvnek hitelességét is biztositani kivánja, következéskép a bünper feljegyzésének elrendelését, amennyiben ennek a feltételei fenforognak, nem lehet függővé tenni attól a kérdéstől, hogy a bűncselekményből származó magánjogi igény felett a törvény szerint melyik szakbiróság hivatott az ítélkezésre. íf| N . . . Terheltnek a veszély hiányára alapított kifogása pedig teljesen tárgytalan, mert a telekkönyvi rendtartás 152. §-a a perfeljegyzés elrendeléséhez a veszély fenforgását nem kivánja meg s ehhez képest a kir. törvényszék végzésének erre vonatkozó indoka is felesleges. 99. A közvádló a vádlottnak az esküdtbíróság határozatával bűnössé nyilvánítása esetében a BP. 374. §-a szerint csak az alkalmazandó büntetési tétel tárgyában terjeszti elő indítványát, a büntetés mértékének megállapítására befolyással biró súlyosító és enyhítő körülmények felkarolására nem köteles. Nagy nyomatékú súlyosító körülménynek vétetett, hogy vádlott a gyilkosságot és rablási kísérletet levélhordó, tehát közhivatalnok irányában akkor követte el, midőn ez szolgálati kötelességét teljesítette. A büntetőtörvény a bíróságot a bűnsegéd büntetésének meghatározása tekintetében csak annyiban korlátozza, a mennyiben a Btk. 66. §-ának utolsó bekezdése szerint a halállal büntetendő bűntetteknél a bűnsegéd büntetése öt évnél enyhébb nem lehet; azt azonban a törvény sehol sem tiltja, hogy a bíróság a halállal büntetendő bűntettben való bűnsegéd büntetését az enyhébb nemű büntetés legmagasabb tartamában ki ne szabhassa. (Curia 1902 október 8. 8682. sz. a.) A m. kir. Curia: A semmiségi panaszok elutasittatnak. Indokok: Dr. V. -A. ügyvéd mint F. F. vádlott védője részéről védettje érdekében a BP. 385. §-ának 3. pontjában körülirt sem