Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)
*34 vádlott a neje részére P. I.-val készíttetett ruhához 1899 október 26-án az üzletből 1 db 17 K 50 fill. értékű csipkeszövetet adott ellenérték nélkül. 3-szor az előbbi esetet pár nappal megelőzőleg: vádlott ugyancsak a neje ruhájára 4 K értékű 4 darab juttegraffot adott fizetés nélkül. A kir. törvényszék ezen 3. esetben a vádlottra bebizonyult jogtalan eltulajdonításban a Btk. 355. §-ába ütköző s a 356. §. szerint minősülő egy rendbeli, folytatólagosan elkövetett sikkasztás vétségét látja fenforogni az akaratelhatározás egységével a sértett azonosságánál és a kivitel egyező módjánál fogva, ép azért az elsőbiróság ítéletének a részbeni megváltoztatásával vádlottat abban bűnösnek mondotta ki s megfelelőleg megbüntette. (1902. január 21. 3348/902. sz. a.) A m. kir. Curia: A semmiségi panaszok elutasittatnak. Indokok: A vádlott és védője semmiségi panaszukat a BP. 385. §. 1. aj pontjára alapították ; minthogy azonban a kir. Curia köteles határozatát a BP. 437. §. 1. bekezdése szerint a kir. törvényszék által valóknak elfogadott tényekre alapítani, minthogy a kir. törvényszék azokat a tényeket fogadta el valóknak, a melyek szerint vádlott az «E.-né s tsa» czégü s öt czégtag közös tulajdonát képező üzletben, melyben vádlott üzletvezető ugyan, de mint üzlettárs csak bizonyos hányadrészben volt az üzleti vagyon tulajdonosa, 1900 július 2-án a R. P. által vásárolt árukért fizetett 8 K 40 fill. összegből 6 K-t a maga részére, továbbá 1899 október 26-án egy 75 centiméter nagyságú és 17 K 50 fill. értékű mellbetétnek való hímzett csipkeszövetet ; végül ezt pár nappal megelőzőleg 4 darab, összesen 4 K értékű uj juttegraffot házastársa részére minden ellenérték nélkül eltulajdonított ; minthogy pedig ezen tények szerint vádlott az őt csak bizonyos hányadrészben illető pénzzel ugy a fent elősorolt, őt szintén csak bizonyos hányadrészben illető tárgyakkal egészen mint sajátjával rendelkezett, holott azok egészben véve a közkereseti társaság tulajdonát képezték : helyes a kir. törvényszéknek azon jogi megállapítása, hogy a vádlott nem kizárólagosan sajátja felett rendelkezett, hanem értékkel biró idegen ingó dolgokat is eltulajdonított, és így ezek a tények büntetendő cselekmény tényálladékát a vádlott terhére megállapítják. Minthogy ezekhez képest a bíróság a Btk.-nek megfelelő rendelkezését nem alkalmazta tévesen :
