Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

83 ján a 361. §. szerint utasíttatott el ; 2. A BP. 426. §-ának itt feriforgó 1. pontja esetében a 437. §. 1. bekezdése szerint a kir. Curia köteles határozatát az esküdtbíróság által valóknak elfoga­dott tényekre alapítani; az esküdtbíróság ítéletében elfogadott tényekre tekintettel pedig a Btk. 400., 401., 403., 279., 65. §-aival szemben nem mondható alaposan, hogy a bíróság a Btk. meg­felelő rendelkezését tévesen alkalmazta akár akkor, midőn a vád alapjául szolgáló tettet bűncselekménynek állapította meg, akár akkor, midőn a bűncselekményt minősítette, akár akkor, midőn a beszámítást, a büntethetőséget vagy a bűnvádi eljárás megindí­tását kizáró okot nem állapított meg ; de az se mondható alapo­san, hogy a bíróság a büntetés kiszabásánál a törvényben meg­állapított büntetési tételeket vagy ezeknek megengedett súlyos­bításánál a törvényben vont határokat nem tartotta meg, midőn a vádlottat 7 évi fegyházra s 5 évi hivatalvesztésre ítélte azokért _a bűncselekményekért, amelyekért a Btk. 22., 400., 403., 279., 66., 96. §-ai s 289., 57., 103. §-ai szerint 2-től 15 évig terjedhető fegyházzal és 3—10 évig terjedhető hivatalvesztéssel volt bünte­tendő ; éppen oly alaptalanul állíttatik az, hogy a Btk. 92. §-anak alkalmazására a feltételek megvannak, midőn csupán a beismerés veendő valójában enyhítő körülménynek, miután ilyen, a szorult vagyoni helyzetből, kivált a szándékos emberölés kísérletének büntette esetében egyáltalában nem következtethető, ellenben súlyosító körülmények is forognak fen. Hivatalból figyelembe veendő semmiségi ok nem találtatott. Il.-hez. A semmiségi panasz indokolásában előterjesztett azon kérelemre, hogy a védő költsé­geit megbízójával szemben a kir. Curia állapítsa meg, az intéz­kedés a BP. 485. §-ára való tekintettel mellőztetett. 56. A magánvádló csak akkor élhet semmiségi panaszszal, ha már a másodfokú bíróság Ítéletének meghozása előtt képviselte a vádat. Ha az első és másodfokú bíróság előtt a vádat nem a magánvádló, hanem a közvádló képviselte és koronaügyész a kir. főügyész semmiségi panaszát visz­-szavonja, a magánvádló perorvoslati joga fel nem éled. 6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom