Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

68 hivatali sikkasztást, ellenben ama cselekménye, hogy a féE által neki bélyegvásárlásra átadott pénzt, illetőleg felragasztás czéljából átszolgáltatott bélyegjegyeket eltulajdonította, a Btk. 355. §-a szerinti egyszerű sikkasztást képez. (Curia 1902 augusztus 19. 7531/902. sz. a.) A m. kir. Curia: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: A kir. tábla is valónak fogadta el az elsőbiróság ítéletében megállapított s a BP. 437. §-ának 1. bekezdése szerint a kir. Curia határozatának is alapjául szolgáló azt a tényt, hogy vádlott mint a czeglédi kir. járásbíróság Il-ik jegyzői irodájának kezelője 1899. és 1900-ban a hivatalánál fogva kezelésére és őrizetére bízott jegyzőkönyvekre és beadványokra a peres felek által felragasztott pénzértékkel bíró okmánybélyegeket levétel által jogtalanul eltulajdonította és a levett bélyegek helyett részint használt s így már czélját ért, részint pedig kisebb értékű bélyegeket ragasztott fel, az elsőbiróság ítéletében felsorolt 13 esetben, továbbá pedig, hogy egy esetben a jegyzőkönyvre szükséges bélyeg megszerzésére és felragasztására a fél által átadott pénzt, 2 esetben pedig a jegyzőkönyvre felragasztás végett a féltől átvett bélyegeket jogtalanul eltulajdonította, mely cselekménye vádlottnak az előbbi 13 esetben a Btk. 462. §-ába ütköző hivatali sikkasztás bűntettének, az utóbbi 3 esetben pedig a Btk. 355. §-ában meghatározott sikkasztás vétségének tényálladékát kétségtelenül megállapítja, minélfogva a bíróságok a Btk.-nek megfelelő rendelkezését nem tévesen alkalmazták. Ugyanazért a vádlott által a BP. 385. §-ának 1. aj pontjára fektetve bejelentett semmiségi panasz, mint alaptalan a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasítandó volt. De a most idézett §. értelmében mint alaptalan elutasítandó volt a vádlott által a BP. 385. §-ának 3, pontja alapján bejelentett semmiségi panasz is,, mert az enyhítő körülmények sem számuknál, sem nyomatékosságuknál fogva nem oly tulnyomóak, hogy azok alapján a fenforgósulyositó körülményekkel és bűnhalmazattal szemben a Btk.. 92. §-ának alkalmazása indokolt volna.