Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

50 sértett fél járandóságának felhasználásával, őt azon czélból, hogy ellene érvényesíthető váltókövetelést szerezzen, két váltó-ürlapnak aláírására azzal a hitegetéssel bírta rá, hogy biztosítási okiratokat tanú minőségében ir alá s e váltó-ürlapok egyikét vádlott 800 K váltóösszeggel töltötte ki, — a váltók értékesítését pedig az akadályozta meg, hogy ifj. Cz. J. félrevezetésére rájővén, megkárosításának megelőzése végett hatósági segélyt vett igénybe. Minthogy az ily módon szerzett váltók értékesítése a Btk. szabványaiba ütköző cselekménynek, jelesen a csalás, illetve a Btk. 404. és 403. §. 1. pontja érteimében a magánokirathamisitás bűntettének tényálladékát állapítaná meg; minthogy a vádlott a bűntett véghezvitelét az előljelzett cselekvőségével megkezdte, annak bevégzésétől pedig, a megállapított tényállás szerint, nem önként állott el ; minthogy ebből folyólag a kísérlet büntetlenségének a Btk. 67. §. 1. pontjában meghatározott feltétele a jelen esetben fen nem forog; ugyanazért a BP. 385. §. 1. a) és ej pontjaiban fektetett semmiségi panasz törvényes alappal szintén nem bir. A semmiségi panasz indokaiban a büntetés kiszabása tekintetében, semmiségi ok megjelölése nélkül, de elkésve is felhozott sérelem figyelembe vehető nem lévén, a közvédőnek és a vádlottnak semmiségi panasza a BP. 437. §. 4. bekezdéséhez képest minden irányban elutasítandó volt. = A Curia ítélete kifejezetten ugyan nem mondja meg, hogy eszmei halmazatot lát fenforogni, de a tartalomból ez kétségtelen. («Az ily módon szerzett váltók értékesítése a csalás, és illetve a Btk. 404. és illetve 403. §. I. pontja tényálladékát állapítja meg.» V. ö. Btk. 95. §. és Dtdr u. f. XXXVII. 45.) 36. A kir. belügyminiszterhez intézett beadványban tett rágalmazó nyilatkozat a Btk. 262. §-ának szempontjából nem nyilvános. (Curia 1902 június 3. 5217/902. sz. a.)