Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

2/ Azzal a változtatással, hogy vádlottak a D. Gy. sérelmére elkövetett, a Btk. 92. §-ának alkalmazásával, a 20. §. értelmében minősített súlyos testi sértés vétségében mondatnak ki bűnösöknek, valamint azzal a kiigazítással, hogy a hatóság elleni erőszaknak vétséggé minősítése ugyancsak a Btk. 20. §-án alapul, a temesvári kir. ítélő táblának fent idézett ítélete egyebekben helybenhagyatik. Indokok: A vádbeli eset utáni napon kiállított 1. n. sz. a. levő orvosi látlelet D. Gy. sérüléseinek előrelátható gyógytartamát 18—20 napra teszi ugyan, de csak oly feltétel mellett, ha a nevezett rendes orvosi gyógykezelésnek veti magát alá ; minthogy azonban D. Gy. ily kezelésben nem részesült, az ő, valamint R. Szt. tanúnak egyező és esküvel megerősített vallomásai alapján, figyelemmel az orvosi látleletben leirt fejsérülések nagyobb számára és jelentőségére is, megállapítottnak kell elfogadni, hogy azok tényleg husz napnál jóval tovább tartottak s ekként a Btk. 301. §-ában meghatározott súlyos testi sértés bűntettének tényálladéka forogna fen. Minthogy azonban a vádlottaknak a kir. itélő tábla részéről is méltatott nagyobb fokú ittassága mellett az előző szóváltásból eredt ingereltségük is a beszámítást jelentékenyen enyhíti s a Btk. 92. §-ának alkalmazását, vagyis börtön helyett fogházbüntetés megállapítását indokolja, ily esetben pedig a cselekmény a Btk. 20. §-a értelmében vétséggé minősítendő : a kir. Curia a vádlottakat, a szóban forgó cselekmény miatt, ezen az alapon a súlyos testi sértés vétségében mondta ki bűnösöknek és a kir itélő tábla ítéletében kiszabott büntetéseket a vádlottak ^bűnössége fokának megfelelőknek találta, egyebekben pedig a fent kitett kiigazítással a kir. itélő tábla ítéletét az abban felhozott és az elsőfokú bíróság Ítéletéből elfogadott vonatkozó indokok alapján hagyta helyben. 20. Semmiségi panasz a 385. §. 3. pontja alapján az elitélt javára csak abban az esetben érvényesíthető, ha a bíróság a Btk. 92. §-át, feltételeinek fenforgása daczára nem alkalmazta, ellenben amiatt, hogy az elitélt a Btk. 92. §-ának