Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

22 hogy a hitelezői által visszatartott ruhaneműt váltsa ki, megtagadta, egy parket-fadarabbal megütötte. Vádlott beismerte, hogy a kérdéses időben panaszost felkereste s tőle az állítólag kötelezett 20% többlet kifizetését kérte, azonban azzal védekezik, hogy a cselekmény elkövetésére nem emlékszik, mert akkor részeg volt. A bevégzett zsarolás ismérve, hogy az jogtalan vagyonszerzés czéljából erőszakkal vagy fenyegetéssel legyen elkövetve, továbbá, hogy a támadó a fenyegetéssel megtámadottat valaminek cselekvésére, eltűrésére avagy elhagyására kényszerítse. Tekintettel arra, hogy a vádlott által támasztott követelés jogtalan volt, annak jogosságát ő még csak valószínűvé sem tette ; minthogy vádlott jogtalan követelésének érvényesithetése czéljából panaszost leütéssel fenyegette, s ezen fenyegetés alkalmas volt arra, hogy panaszosban a közvetlen veszély bekövetkezése iránt alapos félelmet gerjeszszen ; minthogy vádlott ezen cselekményével panaszost annak a cselekvésére kényszeri tette, hogy neki vagy 10 koronát,, vagy egy nadrágot adjon, minthogy végre a fentiekhez képest vádlott követelése jogtalan vagyon szerzésére irányzottnak tekintendő : ezek szerint a Btk. 350. §-ába ütköző zsarolás vétsége tényálladékának minden ismérve fenforogván, vádlottat annak elkövetésében bűnösnek nyilvánítani kellett, annyival inkább, mert ezen vétség megállapítandó a követelés anyagi jogosultsága esetén is, ha az jogtalan uton-módon, illetőleg az elhatározásra kényszerüleg hatva érvényesíttetik. Habár vádlott a cselekmény elkövetésekor ittas volt is, a Btk. 76. §-a nem volt alkalmazható, mert e §. szerint a jogi súlypont az akarat szabad elhatározási képességének kizárására van helyezve, már pedig a kir. törvényszék nem vette bebizonyitottnak, hogy vádlott a cselekmény elkövetésekor teljesen részeg volt, a kivett vallomásokból pedig öntudatlan állapota le nem vonható, annyival kevésbbé, mert vádlott a végtárgyalás folyarnán képes volt visszaemlékezni, hogy a cselekmény elkövetésekor hol, mennyi áru italt ivott meg és még arra is, hogy az élvezett italokból fiakkeresének is 2 deczi bort fizetett. Egy teljesen részeg ember ezen apróbb részletekre nem lenne képes visszaemlékezni ; tehát kétségtelen, hogy vádlott akaratának szabad elhatározási képességének birtokában volt. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményül vétetett, hogy vád-