Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

346 tetik, vádlott a Btk. 261. §-ának 2. tételébe ütköző becsületsértés vétségében mondatik ki bűnösnek s ezért az idézett §. alapján a Btk. 92. §-ának alkalmazásával esetleg 3 napi fogházra átváltoztatandó 30 K fő- és 1 napi fogházra átváltoztatandó 10 K mellékbüntetésre Ítéltetik. A Btk. 277. §-a és a BP. 574. §-a alapján elrendeltetik, hogy vádlott a jogerős ítéletet a «Pesti Hirlap* cz. budapesti napilapnak az ítélet jogerőre emelkedése után megjelenő legközelebbi számában közzétegye, mely közzététel költségeit vádlott tartozik viselni. Indokok: Azon állítás, hogy a főmagánvádló «a legridegebb üzleti érdekből* irta ama czikkeket, melyek a bevádolt közleményre alkalmat szolgáltattak, nem alkalmas arra, hogy a főmagánvádlót a közmegvetésnek tegye ki, és még kevésbbé arra, hogy ellene büntető eljárás megindítására szolgáljon okul, jelesen az emiitett nyilatkozatban foglalt tény nem jár azon következménynyel, hogy a közvéleményt oly mértékben fordítaná a magánvádló ellen, mely a törvényben feltételezett «megvetés* fogalmának megfelel. A vádba helyezett cselekményből tehát a Btk. 258. §-ának ez az ismérve hiányzik. Ellenben alkalmas a bevádolt kitétel arra, hogy a főmagánvádló irói jellemét kedvezőtlen színben mutassa, azaz meggyalázza; mert a főmagánvádlót olyannak mondja, kit hivatásos müködésében; nem az irói czélok, hanem mellékérdekek vezetik. A cselekményben tehát a Btk. 261. §-ának alkatelemei vannak meg s a kir. tábla helytelenül alkalmazta a Btk. 258. és 259. §-ait, midőn a tettet azok alapján minősítette és büntette. Azért mindkét alsóbirósági ítéletet a BP. 437. §-ának 3. bekezdése alapján megsemmisíteni s a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. A büntetés kimérésénél enyhítőül mérlegeltetett, hogy vádlottat a főmagánvádlónak ismételt támadásai ingerelték a bevádolt kitételek használatára; súlyosító körülmények hiányában tehát a Btk. 92. §-a találtatott alkalmazandónak. Minthogy a fentiek szerint a kir. Curia a vádba helyezett cselekményben büntetendő tényálladékot ismert fel, vádlottnak a BP. 385. §-ának 1. a) pontjára alapított semmiségi panasza figyelembe vehető nem volt. Minthogy végül a BP. 574. §-a mellőzte a Btk. 277. §-ának azon intézkedését, hogy az ítélet az időszaki nyomtatványnak «elején* teendő közzé, a BP.