Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

320 2l6. A kir. törvényszék és a kir. itélö tábla megsértette a törvényt, nevezetesen a BP. 268. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezést; mert e szerint a törvényszék a vádiratot, ha a terhelt az ellen kifogást nem tett, csak a 264. §.. 1—5. pontja esetében utasithatja el és szüntetheti meg az eljárást; ellenben annak vizsgálatába, vajon a terhelt ellen felhozott bizonyítékok elegendők-e arra, hogy a bűnösségére nézve alapos gyanút keltsenek, kifogás hiányában nem bocsátkozhatik, a vádiratot a 264. §. 6. pontja alapján el nem utasithatja és az eljárást a bizonyitékok elegendő volta miatt meg nem szüntetheti. Mert a vádiratnak ebből az indokból való elutasítását és az eljárásnak a bizonyitékok nem elegendő volta miatt való megszüntetését csak a vádtanács, még pedig csak a vádirat ellen tett kifogás folytán a BP. 259. és következő §-ai szerint tartandó tárgyalás, alapján mondhatja ki. (Curia 1902. évi márczius 20. 2778. sz. a.) 217. Gondatlanságból elkövetett hamis eskü vádja esetén a kir~ Curia dönti el, vajon gondatlanság fenforog-e vagy nem. (Curia 190;. évi deczember 13. 7579. sz. a.) A m. kir. Curia: A közvédőnek, a vádlottnak és védőjének semmiségi panasza folytán: a BP. 385. §. 1. aj pontja alapján emelt semmiségi panasz alaposnak találtatván, mindkét alsófoku bíróság ítélete a BP. 447. §. 3. bekezdéséhez képest megsemmisíttetik és K. K. vádlott a BP. 326. §. 1. pontja értelmében az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: W. B. felperesnek K. K. és K. S. alperesek ellen 180 frt és járulékai iránt indított váltóperében K. K. arra tette le a neki megítélt főesküt: «hogy az előtte felmutatott, 1899 márczias i-én 180 frtra kiállított váltón látható K. K. névaláírást