Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

3°9 állott és önsegélyre képtelen személynek életét valósággal veszélyeztette. A vádlott beismeri, hogy L.-né 15 év óta folytonosan betegeskedett, s az utóbbi időben annyira beteg volt, hogy már nem birt magával; bizonyitva van az is, hogy a 2 éves L. I. szintén beteges volt s utolsó heteiben beteg anyja mellett tehetetlenül feküdt; hogy pedig vádlottnak ezekről tudomása volt, beismerésén kivül kitűnik abból is, hogy az istállóban a jószágok gondozása végett naponkint is gyakran megfordult, sőt a tanuk által kegyetlen bánásmódjára s annak következményére még figyelmeztetve is lett. Minthogy tehát a vádlott a testileg és szellemileg a tehetetlenségig elhanyagolt L.-nét és annak 7 éves fiát a tanuk figyelmeztetése daczára mintegy 3 hétig minden ágy- és ruhanemű nélkül a dermesztően hideg istállóban szalmán tartotta, hiányosan táplálta, a rühtől és férgektől soha ki nem tisztította, házi ápolásban s orvosi kezelésben nem részesítette, kétségtelen, hogy a közönséges élettapasztalat szerint a vádlott eljárása, az ápolás alá vett L.-né és fiának nemcsak testi épségét, de életét is közvetlenül és nagy mértékben veszélyeztette. Hogy pedig vádlott L.-né és fiának ápolására nemcsak erkölcsileg, de az írásbeli szerződés értelmében jogilag is kötelezett volt, kitűnik abból, hogy az eltartás és lakás kikötménye a betegek vagy elhagyottak, esetleg gyermekek javára elvállalt kötelezettség esetében másként nem értelmezhető, mint épen olyan szolgáltatások teljesítésében, melyeket ezen személyek testi vagy szellemi állapota feltétlenül megkövetel. Ez alapon a kir. tábla megállapítván a vádlott bűnösségét, a büntetést arra való tekintettel szabta ki, hogy a vádlott jó előélete enyhítő, az életveszélyeztetés szembeszökő nagy mérve pedig súlyosító körülményt képez. (1901 május 30. 3448/901. sz. a.) A m. kir. Curia : A vádlott által bejelentett semmiségi panasz visszautasittatik; a közvádló semmiségi panaszának azonban hely adatik, s a kir. itélő tábla ítéletének az a része, melylyel vádlott a L. A. sérelmére elkövetett vád alól felmentetett, megsemmisíttetik és vádlott a L. A. sérelmére elkövetett, a Btk. 287. §-ának 2. bekezdése alá eső elhagyás bűntettében is bűnösnek mondatik ki; a vádlott védője által emelt semmiségi panaszok pedig elutasittatnak. Indokok: A vádlott azért jelentett be semmiségi panaszt, mert