Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

3o6 midőn érte már többrendü váltói kezességet vállalt; tekintve, hogy i. r. vádlottnak a másik ingatlanán levő, özv. O. B.-nét illető haszonélvezeti jog, mely sértett által nem kifogásoltatott, már régibb időből származik; tekintve, hogy i. r. vádlottnak még mindig van annyi ingatlan vagyona, amelyből sértett magát kielégítheti ; tekintve, hogy ezekből meg nem állapitható az, hogy i. r. vádlott azon czélból ruházta volna át ingatlanát 2. r. vádlottra és ez azt azért fogadta volna el, hogy sértettet megkárosítsák ; tekintve, hogy ily módon nincs bizonyítva a vád alapjául vett bűncselekmény, vagy hogy azt vádlottak elkövették volna, vádlottakat a BP. 326. §-ának 2. pontja szerint a vád alól felmenteni kellett. (1900 deczember 3. 4749/900. sz. a.) A nagyváradi kir. itélő tábla: A törvényszék Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Habár semmivel sincs bizonyítva a vádlottak azon állítása, hogy az ingatlant O. I. a felesége vagyonából szerezte volna, sőt miután ezt az ingatlant ők a házasság tartama alatt szerezték, a házasság tartama alatt szerzett vagyon pedig közszerzeményt képez, annálfogva az közszerzeménynek tekintendő, s annak fele a férjét illeti, s habár O. I. vádlottnak el nem fogadható az az állítása, hogy a gyulai törvényszéknek 6947/99. sz. a. ítéletét, melylyel sértett B. T. I.-né javára 282 K megtérítésére köteleztetett, a kihirdetés alkalmával nem értette meg, s így ruházta volna át az ingatlannak őt illető fele részét nejére, mindamellett is a csalás bűntettében nem lehetett bűnösnek kimondani a vádlottakat, mert annyi bizonyítva van, hogy az O. I. által átruházott ingatlanra részben már régi, 1895. ^v körül keletkezett teher volt bekeblezve a szeghalmi takarékpénztár javára, részint pedig egy váltótartozás, mely a 6947/899. sz. a. ítélet előtt keletkezett, melyre nézve a telekkönyvileg zálogjogot nyert egyének részint mint kibocsátók s mint forgatók voltak kötelezettségben s annak alapján a biztosítást kérni jogosítva voltak, s miután a telekkönyvből az is kitűnik, hogy az ingatlan vételára 350 frt volt, tehát fele 150 frtot érhetett, mivel nincs bizonyítva, hogy azon uj épület keletkezett, vagy rajta nagyobb beruházás tétetett s így értékben növekedett volna, s mert azzal a teherrel a vételár valóban kimerült: annálfogva az ingatlannak átruházása által a sértett