Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

300 miatt bűnösöknek lettek volna kimondandók. Minthogy azonban a bíróság részéről vádlottaknak az elől emiitett 2 ruhadarabra vonatkozó cselekménye a Btk. 418. §. alá eső vagyonrongálás vétségének minősítette, s e miatt a sértett fél vádinditványának idejekorán történt visszavonása következtében, a vádlottaknak vád alóli felmentése mondatott ki ; az ingbetétre nézve pedig az fogadtatván el, hogy az erre vonatkozó tulajdonjog vitás, s ennek folytán az ingbetét miatt S. V.-né és R. I.-né vádlottak bűnössége meg nem állapíttatott; másfelől tekintve, hogy a 2 első ruhadarabra nézve a vád alapjául szolgáló bűncselekmény minősítése tekintetében semmiségi panasz be nem jelentetett s a BP. 385. §-ának végpontja értelmében, az e §-ban meghatározott semmiségi okok csak akkor vehetők hivatalból figyelembe, ha azok a vádlottak sérelmére szolgáltak, s tekintve, hogy jelen esetben a Btk. rendelkezéseinek a vonatkozó vádbeli cselekmény minősítésére nézve téves alkalmazása a vádlottak javára történt, a BP. 385. §-ának 1. b.) pontja alapján a téves minősítés tekintetében a fenforgó semmiségi ok hivatalból nem észlelhető, s minthogy másfelől az ingbetétre vonatkozóan a kir. ítélő tábla bűncselekmény tényálladékának fenforgását meg nem állapította, s ily körülmények közt a BP. 385. § a 1. a) pontjának esete nem létezik : a közvádlónak a vádlottak felmentése miatt ezen alapon bejelentett semmiségi panasza alaptalannak találtatott, s mint ilyen a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasítandó volt. — Az I. a. jogelv tekintetében a judikatura ingadozó Dtár XXVII. in.: «Nem a követelés anyagi jogtalansága, hanem érvényesítésének jogtalan uton-módon, illetőleg az elhatározásra kényszeritőleg ható physikai eszközökkel, esetleg fenyegetéssel való foganatosítása képezi a zsarolás egyik ismérvét». Ellenben Dtár IX. 147. sz. felmentés személy elleni erőszak esetén is, mert «az önbíráskodás nincsen ugyan megengedve, de a Btk. súlya alá nem esik». A II. alatti felfogást a Curia állandóan követi. L. a Fayer Büntetőjog II. 291. 1. közölt eseteket.