Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

239 liasonló feltételek mellett i mm. búzára 4 frtot, 1 mm. árpára 4 frtot és 60 kg. zabra 2 frtot kapott. M. M. 1896-ban hasonló feltételek mellett 1 mm. búzára 4 frtot és 1 mm. árpára 4 frtot kapott. Sz. I. 1897-ben hasonló feltétel mellett 1 mm. búzára 4 frtot kapott. H. L-né állítása szerint férje 1897-ben 2 mm. Touzára 8 frtot, 2 mm. rozsra 8 frtot és 2 mm. árpára hasonló feltételek mellett 7 frtot kapott. T. I. 1897-ben vádlottól 10 frt kölcsönt készpénzben vett fel 1 r/2 hónapra, melyre vádlott vallomása szerint is 2 zsák kukoriczát 1 frt értékben adott kamat fejében. P. I. 1896-ban aratás előtt vádlottól 2 frtot kapott, melyért V2 mm. búzát fizetett vissza. Vádlott azzal védekezik, hogy ő a sértetteknek nem kölcsönt adott, hanem tőlük gabonanemüeket vett saját szükségletére s hogy a kötött ügyletek valóban adásvételek s nem kölcsönök voltak, a 7. alatti okiratokkal is kivánta igazolni. Tekintve azonban, hogy vádlott azon védekezése meg nem állhat azért, mert ő mind olyan egyénektől vette a gabonanemüeket, kiknek földjük nem lévén, gabonájuk sem termett, s igy a kötött ügyletek nem képeztek adásvételt; mert továbbá vádlott az 1—1 mm. állítólag vett gabona árát oly alacsonyan szabta meg, amily alacsony árra a gabona soha alá nem szállott, de amelybe a megszorult kölcsöntvevők mégis kénytelenek voltak beleegyezni, s minthogy a fentiek szerint a kölcsönvevők által viszszafizetés idején szolgáltatott gabona értéke a kapott értéket tetemesen felülhaladta s mert a vádlott által nyújtott kölcsön és a visszafizetési érték közt vádlott javára és a kölcsönvevők hátrányára szembeszökő aránytalanság mutatkozik, ugyanazért vádlott cselekménye az 1883 : XXV. tcz. 1. §-ába ütköző s folytatólagosan elkövetett uzsora vétségét képezi, s mert vádlott az uzsoraügyletet a 7. V. a. okiratokkal színlelt adásvevési ügylet alakjába rejtve kötötte meg, cselekménye az id. tcz. 2. §-a szerint minősül, őt abban bűnösnek kellett kimondani, s ezért a büntetlen előéletére, mint enyhítő körülményre, de arra, hogy az uzsorát üzletszerüleg űzte, mint súlyosító körülményre figyelemmel a kimért büntetéssel büntetni kellett. (1900 szeptember 18. 1913/900.) A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. törvényszék ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó részét a BP. 385. §. 3. pontja