Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

120 G. S. és G. K. vádlottakat pedig mint bűnsegédeket terheli : ennélfogva a védőknek a BP. 385. §-ának 1. a) és b) pontjára fektetett semmiségi panaszuk alaptalannak találtatott. Végre a védők a BP. 385. §-ának 2. és 3. pontjai alá eső semmiségi okot is felhozzák semmiségi panaszukban. Tekintve azonban, hogy a Btk. 92. §-a G. Ö. vádlottra nézve alkalmaztatott, tekintve másrészt hogy G. S. és G. K. vádlottak büntetése a Btk. 72. és 66. §-ai alapján máris enyhébb büntetési nemben szabatott ki s annak további fokozatú enyhítése a Btk. 92. §-ának alkalmazásával ez esetben helyén valónak fel nem ismertetik ; tekintve végre azt is, hogy a kir. tábla a Btk. 415. §-ának 1. bekezdésében megállapított 2. büntetési tételnek a felhívott §-okban megengedett enyhítésénél a törvényben vont határokat megtartotta : a semmiségi panaszokat mint alaptalanokat e tekintetben is elutasítani kellett. 80. Felül nem vizsgálható ténymegállapításnak tekintetett, hogy vádlott sértettet szándékosan és jogtalanul bántalmazta és rajta 6 napig tartó testi sértést okozott. (Curia 1901 október 15. 6113/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: A kir. törvényszék valónak fogadta el azt a tényt, hogy vádlott Cs. Gy.-né sértettet szándékosan és jogtalanul bántalmazta és rajta 6 napig tartó testi sértést okozott. Minthogy pedig ez a tényállás a könnyű testi sértés vétségének minden ismérveit kimeríti és így a kir. törvényszék abban a kérdésben, hogy a vád alapjául szolgáló tett megállapitjá-e valamely büntetendő cselekmény tényálladékát, a Btk. rendelkezéseit tévesen nem alkalmazta, s minthogy a törvényszék által valónak elfogadott tényre tartozik a kir. Curia határozatát alapítani : ennélfogva vádlottnak a BP. 385. §-ának 1. aj pontjára alapitottnak vélt semmiségi panasza, mint alaptalan, a BP. 437. §-ának 4. bekezdéséhez képest elutasítandó volt.