Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

(Curia 1901 október 8. 5948/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A semmiségi panaszok elutasittatnak. Indokok: H. A. vádlott és védője a BP. 385. §-ának 1. aj, bj, cj és a 3. p. alapján jelentettek be semmiségi panaszt. Azonban a BP. 437. §-ának 1. bekezdésében foglalt rendelkezéshez képest a 426. §-nak itt fenforgó 4. esetében a kir. Curia határozat alapjául a kir. tábla által valóknak elfogadott tények szolgálnak ; e tények szerint pedig vádlott abból a czélzatból, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, 1897/98. évben S. S.-t 2400 K, S. S.-nét 2400 K, S. D.-t 5600 K, özv. P. S -nét 12,822 K, özv. D. M.-nét 2000 K, S. L-t 800 K átadására rábirta akképpen, hogy nevezetteket tévedésbe ejtette, miszerint e pénzeket üzleti vállalataiba, nevezetesen lovak, sertések, ingatlanok vétele és eladásából, valamint fürdc-bérletekből álló nagy nyereményü üzletekbe befekteti s hogy azokból oly hasznot képes előállitani, hogy az ő nyereségén kivül a sértett feleknek sokszorosan térülnek vissza a neki átadott pénzösszegek, holott ilyen vállalatokat egyáltalán nem létesített, üzletet sohasem folytatott és ügyleteket nem kötött. Továbbá a kir. tábla valónak elfogadta azt is, hogy a vagyontalan vádlott a sértett feleknek cselekményével vagyoni kárt okozott és hogy a tévedésbe ejtést azzal a ravasz fondorlattal vitte keresztül, hogy a pénz szerzése czéljából eszközül felhasználta B. M.-nét, kitől előbb több izben 1600 K-t üzleteibe való befektetés ürügye alatt kapott és akinek nemcsak dus nyereséget igért a jövedelemből, hanem őt teljesen kielégítette, azután pedig minthogy ennek bizalmát megnyerte, annak közvetítése utján szerezte meg előadott módon a sértett felektől az általuk szolgáltatott pénzeket és hogy ravasz fondorlata a sértett felek tévedésben tartása tekintetéből nagyobb nyomatékkal bírjon, eleinte a sértett feleknek is tényleg űzetett nyereség jutalékot és pedig P. J.-nénak az általa óhajtottnál nagyobb mennyiségben, majd mikor az egyes sértett felek pénzükért kezdtek nyugtalankodni, vádlott fiának dr. H. I. vádlottnak az állítólagos nagy hozomán yára épített jótállását használta fondorlatosan a sértett felek biztatására, illetőleg megnyugtatására, holott semmi alapja nem volt annak, hogy fiának nagy hozománynyal rendelkező növel való házasságra lépése terveztetett, vagy hogy arra csak remény