Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

67 kezését, hogy őt néhai S. fogarasmegyei tanfelügyelő ama kijelentése, hogy ha a megszakított szolgálati idejére eső nyugdijilletéket is befizeti, akkor erre az időre is jogot szerez a nyugdíjra, őt tévedésbe ejthette volna s ez alapon eljárása jóhiszemű lehetett volna. Nem fogadta el a védekezését azért, mert ugy B. G. tanú vallomása, mint vádlottnak azzal egyező beismerése bizonyítékot nyújt arra, hogy amikor vádlott S. tanfelügyelő előtt szolgálata megszakításáról említést tett, egy szóval sem emiitette azt, hogy min alapult ez a megszakítás; amikor pedig D. lelkésztől a szolgálati bizonyítvány kiállítását kérte, szolgálata megszakításáról semmi említést sem tett, azt pedig feltételezni sem lehet, hogy tanítói minősítéssel bíró egyén kétséget táplálhasson az iránt, hogy szándékos emberölés büntette miatt szenvedett vizsgálati fogság ideje és a bűnösség jogerős megállapítása után azt folytonosságban követő súlyos börtönben eltöltött büntetésideje nem tekinhető közszolgálatban és illetve népiskolai tanítói szolgálatban eltöltött időnek. Minthogy pedig ezek szerint vádlott hamis adatokat tartalmazó, tehát anyagilag hamis közokiratot nem létező igény bizonyítására használt fel, cselekményét az elsőbiróság helyesen minősítette, mert az a körülmény, hogy D. M. a közokiratot kiállított lelkész ellen a büntető eljárás megszüntettetek, ennek a vádlottnak a cselekménye ily minősítésénél teljesen közömbös. A kir. főügyésznek a felebbviteli főtárgyaláson előterjesztett azt az indítványát, hogy a vádlottra a kir. itélő tábla a Btk. 399. §-ában megállapított mellékbüntetéseket is alkalmazza, azért kellett elutasítani, mert az elsőbiróság ugyan hibásan nem alkalmazta ezeket a mellékbüntetéseket, de az elsőbiróság Ítéletében a kir. ügyész megnyugodott és mivel a BP. 387. §-a határozottan kiemeli, hogy a vádlott büntetése egyedül a vádlónak a vádlott terhére használt felebbezés esetében súlyosbítható, a kir. főügyésznek a felebbviteli főtárgyaláson tett indítványa pedig az elmulasztott felebbezést nem pótolhatja, igy tehát annak alapján vádlott büntetése semmi irányban sem súlyosbítható. (1900 szeptember hó 26. 1271/900. sz. a.) A m. kir. Curia: Vádlottnak a BP. 384. §-ának 5. és 11. pontjára s a BP. 385. §-ának 1. aj és bJ pontjára alapított 5*