Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

Ítélet, továbbá a főtárgyaláson és az ítélet hozásánál felmerült semmiségi ok miatt használható. Ebből következik, hogy a kir. törvényszéknek az állított tény valódiságának bebizonyítását megengedő végzése elleni perorvoslat nem külpn semmiségi panaszszal, hanem a felebbezés keretében érvényesítendő, minélfogva a főmagán vádló által használt perorvoslatot oly felebbezésnek kellett tekinteni, mely alaki semmiségi okra is van alapítva. Az ügy érdemében helybenhagyatott az elsőbirói Ítélet indokaiból és azért, mert a vádbeli közleményekben közérdekű vállalatról, számos munkás kiérdemelt és visszatartott, azok táplálkozására nyomban szükséges munkabéréről, a közcsendnek és közbiztonságnak, annak jogtalan visszatartása által okozott nagyobb mérvű veszélyeztetéséről volt szó, minélfogva a kérdéses hírlapi közlemények a közérdek előmozdítását tárgyazták, ami az állított tény valódisága bizonyításának megengedését eléggé indokolja. A főmagánvádló ellen lefolytatott bünvizsgálat folytán hozott megszüntető végzés nem zárta azt ki, mert annak a vizsgálatnak nem a vád tárgyává tett czikkekben emiitett cselekmény képezte tárgyát. (1901 márczius 5. 1451/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A főmagánvádló nevében képviselője által bejelentett semmiségi panasz visszautasittatik. Mert a BP. 428. §-ának 2. bekezdése értelmében a kir. táblának mint másodfokú bíróságnak Ítélete ellen az az alaki semmiségi ok, amelynek figyelembe vételét a kir. tábla mellőzte, a kir. Curiához intézett semmiségi panaszszal már nem érvényesíthető. Főmagánvádló az elsőbiróság ítélete ellen közbevetett felebbezését a 384. §. 9. pontjában megjelölt semmiségi okra is alapította, sérelmül panaszolván, hogy a valódiság bizonyítása az ő ellenzése daczára megengedtetett. Ezt a semmiségi okot a kir. tábla ítélete szerint figyelembe nem vette. Amennyiben tehát főmagánvádló részéről a másodbíróság ítéletének kihirdetésekor bejelentett semmiségi panasz csak a 384. §. 9. pontjában foglalt ok miatt használtatott, vagyis ismételtetett az az alaki semmiségi panasz, amely már a felebbezésben használva volt : a kir. tábla által a főmagánvádlónak a törvényben kizárt ez a semmiségi panasza nyomban visszautasítandó lett volna a BP. 482. §-ának 1. bekezdése értelmében és pedig annyival inkább, mert ha a bíróság azt tételezte volna fel, hogy főmagánvádló a 384. §. 9. pontjára való hivatkozással nem