Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

által közvetlen okozója lett a bekövetkezett szerencsétlenségnek. Azon védekezése, hogy az állványhoz korlátot azért nem. készített, mert Sz. F. ezt ellenezte, elfogadható nem volt, mert az elhunyt az érintett kijelentést még akkor tette, midőn a torony keresztjénél dolgozott, s mert a szerencsétlenséget nem pusztán a korlát hiánya idézte elő ; de különben is, ha a nevezett vádlottnak ez a védekezése való volna is, az vádlottat az építkezésnél szokásos biztonsági szabályok alkalmazása alól fel nem menthette. De gondatlanság terheli W. P. és H. F. vádlottakat is, a kik Sz. F.-el szemben az állványok felállításának kötelezettségét az iratok közt levő levél szerint magukra vállalták, mert az állványok készítésének ellenőrzését elmulasztották s nem szereztek maguknak meggyőződést arról, mint ezt maguk is beismerik,, hogy az állvány a biztonsági szabályoknak megfelelőleg állittatott-e fel ; holott ha ezt teszik, a kérdéses állványnak szembetűnő hiányait okvetlenül felismerték s a szerencsétlenséget elháríthatták volna. Az ellenőrzés kötelezettsége a nevezett egyéneket annál is inkább terhelte, mert az állvány felállítását másra, vagyis B. M.-ra bízták, aki saját előadása szerint torony-állványt még nem készített, s igy nem is tekinthető e téren teljesen szakképzett egyénnek, holott a szerencsétlenül járt Sz. F. bizonyára csakis bennük, mint gyakorlott szakemberekben helyezett bizalmat az állvány jó elkészítése iránt, s ezen bizalom hatása alatt vállalkozott a bádogos munkák elkészítésére akkor, midőn a nevezett fővállalkozók az állványok felállítását neki megígérték az iratok közt levő levél szerint, de különben is már maga azon körülmény,, hogy a szerencsétlenül járt egyének oly magasságban dolgoztak, fokozottabb figyelmet és óvatosságot igényelt. Vádlottaknak fent előadott cselekménye a Btk. 290. §-ába ütköző s a 291. §-a szerint minősülő gondatlanság által okozott két rendbeli emberölés vétségét képezi, tekintettel arra, hogy az elhunytaknak halála vádlottaknak foglalkozásában való hanyagságából s azok szabályainak megszegéséből származott, ennélfogva őket ezen minősítés szerint kellett elitélni. A büntetés kiszabásánál az, hogy az elhunytak mentő-öv nélkül czipőben dolgoztak, s igy a kellő elővigyázat elmulasztása által maguk is alkalmat szolgáltattak a szerencsétlenségre, mind a három vádlottra nézve enyhítő körülményül