Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

98 emberölés vétségében bűnösök, ezért vádlott B. M. a Btk. 96. §-ához képest, a Btk. 291. §-a alapján összbüntetésül 6 hónapi fogházra és 100—100 forint pénzbüntetésre, W. P. és H. F. vádlottak pedig a Btk. 291. §-a alapján, a 92. §. alkalmazásával, behajthatlanság esetében 10—10 napi fogházzal helyettesítendő 100—100 frt pénzbüntetésre, mint fő- és 5—5 napi fogházzal helyettesítendő 50—50 frt pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítéltetnek. Végre köteleztetik mindhárom vádlott V. J. részére 400 frt, Sz. F.-nének és kiskorú gyermekének pedig 2000—2000 frt kártérítési összeget fizetni. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint W. P. és H. F. 1896-ban a szerbszentmártoni szerb templom kijavítását magukra vállalták, s a két vállalkozó közt azon megállapodás jött létre, hogy mindegyikök a saját szakmájába vágó munkát, vagyis W. P. a kőműves, H. F. pedig az ácsmunkát fogja elvégezni. H. F. azután az ácsmunkát 410 frtért alvállalatba adta B. M. ácsmesternek azon kötelezettséggel, hogy az összes szükséges anyagokat ő, vagyis H. F. köteles adni; a toronynak rézzel való fedését pedig W. P. és H. F. Sz. F. bádogosra bizták, kötelezvén magokat arra, hogy a torony befedéséhez szükséges állványokat ők fogják előállítani. B. M. aztán az elvállalt ácsmunkákat s ezek közt a toronyállványokat is elkészítette. Midőn a torony dobjának rézzel való befedésére került a sor, nevezett bádogos 1896 augusztus i-én W. B. segédjével felment a felső állványra, s ott J. K. és W. L. szemtanuk állítása szerint a torony dobjának deszkával befedett részén állva, méregetett s onnét véletlenségből, vagy mivel már dolgát elvégezte, lecsúszott a felső állványra, ekkor a felső állvány alá támasztott deszka félre csúszott, aminek folytán a felső állvány azon része, melyen Sz. F. és W. B. állottak, lehajlott, ugy, hogy egyensúlyukat vesztve, az állványról a földre zuhantak s oly súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy azok következtében Sz. J. nyomban, W. B. pedig 1—2 óra lefolyása után elhalt. R. J. építész szakértő a helyszíni szemle alkalmával megállapította, hogy a felső állvány oszlopok helyett csak 2 cméter vastag és 18 cm. széles deszkákkal volt alátámasztva s ezen deszkák az alsó állványhoz sem szeggel, sem kapocscsal megerősítve