Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

57A lakás fogalma alá a büntetőtörvény szempontjából nem a pusztán rendes tartózkodásra szolgálható s arra alkalmas, hanem oly helyiség tartozik, mely tényleg lakásul szolgál s arra tényleg használtatik is. A magánlaksértés bűntettének tényálladékát ki nem meriti a vádlottaknak az a cselekménye, hogy a pitvarajtó befeszitésével vádlottak az üresen álló házba bementek és huzamos ideig a házban tartózkodtak. Ez a cselekmény a Btk. 421. §-ába ütköző ingatlan jogtalan elfoglalásának vétségét képezi. (Curia 1900 október 26. 6109/900. sz.) A m. kir. Curia: Magánlak megsértésének bűntettével vádolt P. K. és B. E. elleni bününgyében következőleg itélt : Mindkét alsófoku bíróság Ítélete megváltoztattatik és a vádlottak az ellenük emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetnek. Indokok: A Btk. 330. §-a az abban meghatározott bűntett alkotó eleméül megállapítja azt, hogy a lakásba történjék a behatolás az ugyanazon törvényszakaszban megjelölt módon, a lakás fogalma alá pedig a büntetőtörvény szempontjából nem a pusztán rendes tartózkodásra szolgálható s arra alkalmas, hanem oly helyiség tartozik, mely tényleg lakásul szolgál s arra tényleg használtatik is. P. K. és B. E. vádlottak ugyan behatoltak B. D. házába, azonban az elsőfokú bíróságok megállapítása szerint is, a házban a behatolás idején senki sem lakott, amennyiben B. D. már megelőzőleg abból kiköltözött és azt elzárta. Minthogy e szerint az üresen álló házba való behatolás a magánlaksértés bűntettének tényálladékát ki nem meriti, a vádlottaknak az a cselekménye, hogy a pitvarajtó befeszitésével a házba bementek és azóta a házban tartózkodnak, a Btk. 330. §-ába ütköző magánlaksértést nem állapítja meg, miért is a vádlottakat e vád alól fel kellett menteni. Ez e cselekmény a Btk. 421. § ába ütköző, ingatlan jogtalan elfoglalásának vétségét képezi ugyan, minthogy azonban B. D.